Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. március / 2. évf. 9. szám

ßahhmi Szemé jár a tűzoltó őrszem éjjel-nappal. Ha tűz ütött ki, meghúzta a vészharangot s húzta, ameddig csak a tüzet el nem oltották. Ha nagyobbarányú kezdett lermi a veszedelem, akkor az öregtemplon harangját is meg-megkondították, valóban félelmes, hátborzongató hang volt! Persze, éjjel az egész város talpon, mindenki siet segíteni, aki tud, különösen vizet kellelt bordani lajtos kocsikkal, mert fenn, a szélnek legjobban kitett, magas városrészeken, nagyon kevés volt a kút és a víz. Csak amióta én emlékszem, valami három igen nagy tűzvész volt a városban, mindig erős északi szél idején. 1887-ben leégett a Temetőhegy fele. így nevezik a város legészakibb részét, fenn a fennsíkon. 1895-ben a Cserhát égett le. Ez a város délkeleti része s a Séd völgyéből terjed fel a fennsíkra. Rettenetesen ki van téve az északi szélnek. Olyan nagy volt a szél ereje, hogy fenn a fennsíkon elterülő nagy Vásártér északi oldalán égő házakról a zsarátnokot olyan tömegben vitte át a körülbelül 300 m. széles tér déli oldalán álló bázakra, hogy azok is kigyulladtak. Szerencsére ott van a város déli vége. Másnap már azt hitték, vége a veszedelemnek, de újra kigyulladt s most szélesebb sávban égett le a város délkeleti negyede! 1909 április 2-án a Vár északi végén álló kananok-lakás padlásán keletkezett tűz, megint borzasztó viharban s leégett a Vár nyugati házsorának minden teteje. Szerencsére ezeknek a házaknak többnyire kőboltozatos mennyezete van, éppen a tűzveszélyre való tekintettel, léhát nem égtek be a lakások, különben felbecsülhetetlen lett volna a kár. Amikor Veszprémben megjelenik a bakonyi szél, még ma is mindenkit elfog bizonyos félelem érzete. Olyan keservesen tud dudálni a kéményben, úgy rázza az ablakot, ajtót, olyan félelmesen zúgnak az utcák. Egyes utcákon nem lehet vele szembemenni. A Vár exponált házait szinte alapjában rázza meg. A felhők rohanva kavarognak, a levegő tiszta, a Bakonyban szinte minden fát meg lehet különböztetni Gondolhatjuk, hogy ez a napokig tartó erős, száraz szél megtámad minden kőzetet, minden épületet s minden növényt is. Valóban a Balaton északi partján, a Riviérán végig s mindenütt, ahol az északi szél akadálytalanul rohanhat, a fák dél felé dőlnek. A füredi tóparti sétatér minden fája délnek dől, a hegyoldalakon, a szőlőkben álló mandulafák mind dél felé hajoltak, amint egyik rajzunk (a köv. számban) mutatja. Érdekes, hogy a diófák és a jegenyefák nem dőlnek. Az arácsi Séd völgyében a gyümölcsfák délnek dőlnek, de a jegenyefák sudáregyenesek. Különösen a mandulafák dőlnek mindig erősen dél felé. Tihanyban az aszófői országút mellett, a Kiserdőtető keleti lejtőjén van egy mandulafa-ültetvény, érdemes megnézni, hogy mennyire eldőltek a fák dél felé. Fenn a Tamáshegy tetején sok a viharverte, egyoldalú fa. Lombjának északi oldalát leszaggatja az északi szél. Ebben a tekintetben különösen a fenyők érzékenyek, a kísérletileg oda ültetett fenyők mind ilyen