Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. január / 2. évf. 8. szám

ßvhhmiSzemk tői is északra terül el s vízválasztó hátság a Balaton és a Kis-Alföld közt. A szél hatásának itt olyan nagyszerű példáit lehet látni, amilyeneket csak a sivatagokon láthatunk. Némely helyen a dolomit nem porlik, kemény, vastag rétegekben nagyon ellenáll a szél hatásának. Az ilyen részletek mint köbörcök emelkednek ki a dolomit letarolt, szélfúvással lepusztult felszínéből. Ilyenek itt, ezen a dolomit-hátságon a Cseket-hegy meg a Kis-Bakony nevű dolomit-börc.*) Ahol a dolomitot láva takarta, mint az Agártetőn, ott a szél nem tudott pusztítani s a felszín megmaradt. Az Agártető oldalán jól látható, hogy milyen magas volt a dolomit eredeti felszíne. Sőt a dolomitot hatalmas pannóniai tengeri homok-rétegsor takarta egyes darabokon. Ennek a homokiakarónak maradványát őrizte meg a Haláp bazalltakarója! Oly szembeötlő, oly világos itt a formák csoportosulása, hogy semmi kétsége sem lehet a szélfúvás óriási munkájáról annak, aki járatos kissé a mechanikában. Az itt látottak, továbbá a Kemenesháton, a Somlyó-hegyen, a Pándorfalvi fennsíkon és Pannonhalma vidékén végzett vizsgálataim meggyőztek róla, hogy a Kis-Alföld mai felszíne úgy keletkezett, hogy a szél elhordott róla mintegy 100—150 méter vastag pannóniai rétegcsomót. Napvilágra került délen a tapolcai dolomithátság, aztán Tüskevár és Somlvóvásárhely meg Kiscell vidékén egész sora a pannóniai rétegeknél régibb tengeri rétegeknek. De mint tanú, megmaradt a pannóniai rétegcsomó a Somlyó- meg a Ság-hegy bazalttakarója alatt, aztán meg a Kemeneshát és Pándorfalvi terrasz kavicstakarója alatt stb. „Felületi erózióról" beszélni naivitás votna. Ilyen nincs! Sehol ma a világon nem látunk olyan helyet, ahol „felületi erózió" volna, ez csak amolvan frázis. Erózió mindig van és mindig volt még a sivatagokon is, de folvóműködés kiterjedt síkságot nem hozhat létre lepuszíífássál, csakis feltöltéssel. Persze, egv kicsit új a dolog, meglepő és még a német tudósok nem írták le, tehát hazai tudománvos köreinkben némelv helyen még kételkedve fogadják. Pedig hát lehetetlen meg nem látni ezt a rendkívül érdekes és nagyjelentőségű dolgot. Ahol a pannóniai rétegekben több az agyagréteg és több a kemény homokkő, ott a szél nem volt képes ilyen általános nagy letárolást elvégezni. Somogyban például csak ott tudott a szél hatalmas szélbarázdákat kifújni, ahol tektonikus rázkódások elhasították és porrá zúzták a pannóniai rétegeket. A csodálatos zalai és somogyi, egvenes völgvek a Bakonvt és a Balatonfelvidéket átvágó vetődések, törések irányában vannak, tehát bátran kimondhat uik, hogv ezek a csodálatos völgyek tektonikus hasadások mentén keMkezett szélbarázdák. Semmiesetre sem folyóvölgyek! Szélbarázda eredetüket fénvesen bebizonyították azok a geofizikusok, akik Papp Simon kitűnő geológusunk vezetése alatt pontosan tanulmányozták a Dunántúl rétegeinek szerkezetét, a legfinomabb módszerekkel és műszerekkel. *) A kőbőre kifejezés a Balaton vidékén használt szó s örömmel vettük be a tudomány szótárába az idegen monadnokk vagy a német Hártling helyett.