Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. október / 1. évf. 5. szám

<ígif taíü a tlkarufi namítzti fiaik md^oaHósítágálioí Minden terv annyit ér, amennyit abból meg lehet valósítani. Ez a régi mondás jár az eszemben, amikor a tihanyi Nemzeti Park gondolata körül megindult vita anyagát boncolgatom. Szaporodnak a hozzászólások, az ötletek, az elfogadhatótól a megvalósíthatatlanig, lehet válogatni közöttük. Ha rendezem magamban az elgondolások, tervek anyagát, úgy veszem észre, hogy a Nemzeti Park lényegét illetően két irányzat uralkodik. Az egyik, a külföldi Nemzeti Parkok mintájára, egy védett területet akar létesíteni, ahol a természeti szépségek, a megmaradt geológiai ritkaságok, a különleges állat- és növényfajták kellő gondozásban, megőrzésben részesülnek és amely ezt a félszigetet pihenőhellyé, a természetben halkan járni szerető, annak szépségeiért rajongók templomává akarja avatni. Ez az irányzat csendet akar, őrizni akarja érintetlenül a félsziget megmaradt romantikáját, hogy értékeivel, szépségeivel, nyugalmával az ott-tartózkodó részére zavartalan pihenést és lelki örömöt nyújtson. A másik irányzat egy minden kényelemmel felszerelt üdülőhelyet akar a félszigetből létesíteni, ahol minden hegycsúcson szálloda van, ahol repülőtér áll a félsziget közepén, ahol a Belsőtó nádasa helyett halastó hullámait ringatja a szél és ahol minden sportoló, üdülő, szórakoztató lehetőség rendelkezésre áll, szóval ahol a zajosabb élet kerülne ismét előtérbe. Magam részéről csak az első irányzat mellett foglalok állást és annak megvalósítását akarom szolgálni. A zajosabb életet, szórakozást keresők igényeit több hely is szolgálja a Balaton mellett, de Tihany a csendet, pihenést szerető, a természet ezer kisebb és nagyobb szépségeinek örülni tudók zarándokhelyévé kell, hogy legyen. Vita van afelől is, hogy a Nemzeti Park gondolata ne csak Tihany területét érintse, hanem terjedjen ki a Magyar Tenger egész partvidékére. Szerintem ezt a kérdést most kár bolygatni. A mai pénzügyi és gazdasági helyzet, és a magyar közigazgatási rendszer mellett belátható időn belül ez az igen nagyszabású terv kivitelre nem kerülhet. Feszegetése tehát csak meddő vitát eredményez. Helyesebb minden energiát a könnyebben megvalósítható cél szolgálatába állítani, mert hiszen később, ha a balatoni Nemzeti Park kérdése komoly formában felmerülne, a már kész tihanyi Nemzeti Park, mint az egésznek gyönyörű láncszeme, a nagy tervbe szépen beilleszthető. Mit lehet azonban a tihanyi Nemzeti Park tervéből megvalósítani? Mi az, ami a mai nehéz helyzet mellett is lehetővé teszi, hogy a nagyszerű gondolat legalább szűkebb keretben is valóra váljék? A külföldi Nemzeti Parkok lényeges ismertetőjele az a tény, hogy mindegyik az állam tulajdonában van, fenntartási költségeit teljes egészében az állam viseli. Ha nálunk is ezt várjuk, már ismét lényeges akadályba ütközünk, mert hiszen a félsziget területének állami tulajdonul való megszerzése, még kisajátítás útján is, olyan hatalmas összegű kárpótlást igényelne, a lakosság kitelepítése, a jelenlegi falu megszüntetése