Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. október / 1. évf. 5. szám

ßafahmiSzemtc 175 oly költséggel járna, amelyek előteremtésére teljesen kilátástalan gondolni. Még a háború után is hosszú éveknek kell eltelni, amíg ez a kérdés komoly formában felvetődhet. Nézetem szerint most a legfontosabb teendő, hogy az állam, vagy annak megbízásából a Balatoni Intéző Bizottság azoknak a területeknek tulajdonjogát szerezze meg egyelőre, ahol a védelemre szoruló természeti ritkaságok feküsznek és amely terület alkalmas arra, hogy azon már egy bizonyos rezerváció kialakítható legyen. Mekkora lehet ez a terület? Az aszóföi körjegyzői irodában megtekintettem Tihany község kat. birtokívét. Az utolsó felmérés szerint Tihany egész területe 4748 kat. hold, ebből azonban 2585 kat. hold Balaton, tehát a tulajdonképeni félsziget területe 2163 k. hold. Az apátság birtoka ebből 686 kat. hold, a többi a község lakosaié. A természeti érdekességek nagyobb része (Csúcshegy, Apáti gerinc, stb.) az apátság területén, míg a többi (Aranyház, Kiserdő tető, stb.) a község tulajdonát képező területeken fekszik. A kataszteri birtokívből végzett számításaimból úgy látom, hogy az a terület, amelyet külön kezelésbe kellene venni, illetve nemzeti park részére megszerezni, 168 kat. holdat tesz ki, ez főleg erdő és legelő. Nagyobb része az apátság tulajdona, a többi a községé, illetve a közbirtokosságé. Bármennyire is meglegyen a jóakarat a terület tulajdonosaiban a gondolattal szemben, nem tartom valószínűnek, hogy kellő ellenszolgáltatás nélkül ezt a területet átengedjék. A község valószínűleg nem mondana le a területről, hanem helyette legalább ugyanolyan területet kívánna csereképen. önként kínálkozik itt a megoldás, a zsidóbirtokok igénybevételéről alkotott 1942. évi XV. t.-c. révén. E törvény értelmében ugyanis zsidót kötelezni lehet mezőgazdasági ingatlana átengedésére és az így nyert földterület a nemzeti irányú földbirtokpolitika célját kell, hogy szolgálja. Tihany községtől 6 km. távolságra fekszik Nemespécsely község, amelynek határában — amint azt a nemespécselyi körjegyzői irodában megállapítottam — fekszik egy zsidóbirtoknak minősülő ingatlan M. S. tulajdonában, 600 kat. hold kiterjedésű, s ez már igénybevételre a földmívelésügyi minisztériumba is bejelentetett. Ez az ingatlan szomszédos a tihanyi apátság egyik uradalmával és éppen ezért, ezen fekvésénél fogva, igen előnyös a cserére. Ebből a területből kellene a B. I. B.-nek nemzeti park céljára az említett 186 kat. holdat igényelni és azt elcserélni az apátság és a község ugyanolyan területű tihanyi birtokával. A csereterületet teljes egészében az apátság kapná, viszont a községet az apátság tihanyi területéből kellene kárpótolni, mert a községi legelőt nem lehet más község határába átvinni, míg az apátságnál ilyen nehézségek nem állanak fenn. Valószínűnek tartom, hogy az érdekeltekkel folytatandó tárgyalások eredményre vezetnének, egy csere tekintetében, mert hiszen az igénybeveendő, főleg köves, kopár terület helyett itt jó szántóföldet kapnának. Van-e ennek a megoldásnak jogi akadálya abban az esetben, ha az érdekelt felek, az apátság és a község, a reájuk nézve mindenképen csak előnyös cserébe beleegyeznének? A zsidóbirtokok juttatásakor a törvény előírása az, hogy az igénybe-