Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1944. február / 3. évf. 17-18. szám

ßafäbmiSzemfe zaton azonban a vakolat leverésekor az derült ki, hogy az oldalhajók fala nincs bekötve a torony falába. A torony tehát már állt, midőn két oldalához a két előcsarnokot, ma oldalhajót, hozzáépítették. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a felsőörsi prépostsági templom építésekor nem a középkorban általános szokás szerint, keletről nyugatra, szentélytől torony, felé baladtak, hanem a torony készült el először, utána kerülhetett sor a hajóra, szentélyre és apsziszra. A szentély vagy az apszisz építésekor jöhettek arra a gondolatra, hogy a templom két oldalára, a ma sekrestyeként használt helyiségek folytatásaként oldalcsarnokokat építsenek, amelyekből egy-egy oldalkapu vezethetett az egyhajós templom hajójába. Volt-e az oldalcsarnokok felett emelet, azaz a mai oldalhajók felett húzódó karzatokban mi a régi, milyen volt a ma sekrestyének használt helyiségek eredeti állapota és mire szolgáltak, megvolt-e az északi oldalon is feltételezett kapu, ezekre a kérdésekre csak akkor lehet választ adni, ha a tél elmúltával a jelenleg szünetelő munka újra megindulhat és a templom külsejéről teljesen leverik a vakolatot, a belsőben, pedig szükség szerint további kutatásokat végeznek. Akkor megtaláljuk talán majd annak a sok érdekes faragott kőnek, köztük egy töredékekben megmaradt szép körablaknak helyét is (3. kép.), amelyek az apszisz lebontott támpilléreinek és az oldalhajófalak ikerablakait eltömő falazás anyagából kerültek elő. A régi részek lehetőleg teljes feltárása után kezdődik azonban a munka legnehezebb része: annak megállapítása, az Árpád-kori templom újonnan feltárt részeiből mit és mily mértékben lehet megtartani, illetve helyreállítani úgy, hogy az épület mint Isten háza eredeti és egyetlen igazi rendeltetésének továbbra is megfeleljen. Az új leletek művészettörténeti kiértékelésével Ls várnunk kell addig, amíg a feltárás befejeződik. Ma csak annyit állapíthatunk meg, hogy a vaskos toronyból, ezzel valószínűleg egyenlő külső szélességű hajóból és szentélyszakaszból, továbbá apsziszból álló egyhajós templomot északról és délről kísérő előcsarnok-félék párját eddigi ismereteink szerint egyedül a spanyol-román építészetben találjuk meg. Valószínűleg látszik, hogy ezt a különleges elrendezést nem csak a külföldi mintakép, hanem a helyi körülmények is diktálták. A spanyol oldalcsarnokok ugyanis a déli éghajlatnak megfelelően nyílt, szellős oszlopos tornácok. A felsőörsiek viszont sokkal zártabbak voltak és formájukkal sokkal közelebb álltak azokhoz az előcsarnokokhoz, amelyek Észak- és Keletfranciaország, a Rajna-vidék és Délnyugatnémetország 12. századi és 13. század eleji templomainál mindig a nyugati főbejárat elé kerültek (Urcel, Cauroy, Schlettstadt St. Fides, Maulbronn stb.), ahol a hívők tömege betódult és a várakozóknak vagy kirekesztetteknek (vezeklőknek) helyet kellett adni. Magyarországon a kisbénvi egykori premontrei templomnak áll még ma is a nyugati előcsarnoka. Felsőörsön a nyugati homlokzatot alkotó vaskos torony már állhatott, amikor az előcsarnok ötlete spanyol mintára felmerült. Imre király aragoniai házassága és a compostellai zarándoklatok idején a spanyol hatás nem is lehet rendkívüli jelenség. Azonban a helyi körülmények is az oldalcsarnokos megoldást segítették elő. A torony előtt a terep lejt,