Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1944. február / 3. évf. 17-18. szám

újra alkalmazásával tudatosan akarták utánozni a templom még fennálló régi részeinek stílusát. Ritka, de nem egyedül álló eset a barokk-korban. A munka megindítása előtti állapot szerint tehát csak az apszisz, a szentélyszakasz és a torony alsó, négyszögletes része volt kétségtelenül Árpád-korinak tekinthető. Az apsziszban és a szentélyszakaszban a vakolat egyszerű leverése elég volt ahhoz, hogy az egykori állapot szinte érintetlenül előkerüljön. A tört kőből készült és az eredeti szürkés vakolattal fedett falak mellett a diadalívek, gyámkövek, boltozati bordák, az apsziszban a későbbi, most lebontott támpillérek helyén újra feltárt keskeny román stílusú ablakok keretei és a félkupola alatti vállpárkány vörös homokkőből készültek. Ez a rendkívül egyszerű eszközökkel elért tarkaság tehát teljes szépségében érvényre juttatta az építészeti szerkezetet. (1. kén.) Az apszisz középső barokk ablaka alatt ugyancsak előkerült az egykori román ablak maradványa, a szentélyszakasz déli falán pedig egy régi, festett szentelési kereszt nyomai. A toronyaljában a vakolatleverés egyszínű, szürke kváderfalakat, oszlopokat és boltozatot hozott napvilágra, a boltozat azonban valamikor részben beomolhatott és régi kövekkel, részben pedig téglával javították, téglából is híven utánozva a boltozati borda eredeti formáját. A legváratlanabb meglepetést az oldalhajók nyújtották. A földszinti részen a nyugati homlokfalon, továbbá az északi és déli oldalon nagyméretű ikerablakok maradványai kerültek elő. (2. kép.) Az utóbbiak elég jó állapotban, csak a választóoszlopok hiányoznak, az előbbieket azonban a barokk-korban átalakították, eredeti íveiket elpusztítva, így ikerablak voltukra csak íveikből falazó anyagként felhasznált töredék méretei alapján lehet következtetni. A déli oldalon, a mai ajtótól jobbra, kapunyílás nyomai is látszanak, bélletének töredékei ugyancsak az ablakok befalazására használt anyagból kerültek elő. Az északi oldalon, ahol a vakolatleverés nem haladt annyira előre, kapu helye még nem állapítható meg biztosan. A mai sekrestyéknek megfelelő északi és déli falrészen nem volt ikerablak, úgy látszik ezek a helyiségek eredetileg is el voltak különítve. A déli oldalon a régi kapótól jobbra, de a többi nyíás íveinél magasabban kis résablak látható. Mindez kétségtelenné tette, hogy a mellékhajók falai is, legalább alsó részükben, kétségtelenül Árpád-koriak. A legkülönösebb azonban az, hogy az ikerablakok egészen lent, a lábazatra helyezve állanak és nyoma sincs annak, hogy valaha akármilyen módon elzárhatták volna őket. Sokkal inkább nyílt kettős árkádok voltak, semmint ablakok. Ebből viszont az következik, hogy a tér, amelybe nyíltak, nem lehetett a templom mellékhajója, mert hisz ilyen árkádokon át nemcsak akárki bántatlanul ki-be mászkálhatna, hanem az egész templom, mind északi, mind déli oldalán esőnek, szélnek nyitva, elviselhetetlenül huzatos lett volna. Nyilt előcsarnokokról lehet tehát csak szó, amelyek északon és délen kísérték az eredetileg tényleg egyhajós templom testét. Ez a megoldás Csányi professzor megállapítása szerint eddig Európában csak Spanyalországban volt kimutatható (Avila, Segovia). A meglepetések sora ezzel a megállapítással még nem ért véget. Az oldalhajókon az apszisz-lábazat törés nélkül folvtatódik, egvkorúságuk, vagy legalábbis folyamatos építésük tehát valószínű, A nyugati homlok-