Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. július / 2. évf. 12. szám

ßaläfjbrii jzemfc talajú erdőnek nem feltétlen erdőtalajú erdővé minősítését engedte meg, aminek természetes következménye a gyakorolt irtás, tarvágás, tuskó- és gyökérirtás, legeltetés és alomszedés hatására a talaj termőerejének megváltozása, veszedelmes megromlása volt, amit a balatoni széljárás még fokozott és súlyosbított. A zalai és veszprémi partvidék talaja egyébként is száraz és sovány, és mivel a hegyoldalak nagvobbára déli kitettségüek, a növényzet hamar kisül, az erdők fái rövidtörzsűek, a faállományok korán kigyérülnek. Nagyon jól jellemzi ezt a vidéket Cholnoky Jenő dr., ilyenformán. „Aki Veszprémből vonaton vagy kocsin közeledik a Balatonhoz, amikor puszta legelőt vagy nagyon hitvány erdőt lát, akkor tudnia kell, hogy dolomiton vezet az útja." Az 1879. évi erdőtörvény után végzett talajminősítésnek folyományaképpen az erdőirtásokból keletkezett szánlók csakhamar terméketlenek lettek, mert termőtalajukat elhordta a bakonyi szél, vagy lemosta a lefolyó víz, a legelőkké átalakított területek pedig elkopárosodtak, amit az előbbemlített természeti elemek romboló munkáján kívül a legelő állatok taposása még fokozott. A megmaradt állományok kiritkultak és a szél szárító hatásának utat nyitottak, a szél által el nem hordott alomtakarót helvenkint a lakosság gyűjtötte össze, a tarvágásra kerülő faállomány talaja pedig termelőerejében teljesen meggyengült. Ezek után kívánhatjuk-e azt, hogy egyenestörzsű, sudárnövésű, hengeres, magasbatörő szálfák gyönyörködtessék szemünket a Balaton északi részének partvidékén? A tó felé lejtő, déli kitettségű oldalakon a legsilányabb talajra visszaszorult erdőben csak tengődik, sínylődik a girbe-görbe törzsű cser és molyhos tölgy és még nem is szabad bosszankodnunk, ha a hívatlan virágos kőris settenkedve odalopódzik, egyelőre az is jó; a bükkös régióban üldözött gyertyánt pedig mint kitűnő talajbeárnyalót és javítót itt tárt karokkal fogadjuk s mint a könnyen kiritkuló tölgyes élettársát szeretettel dédelgetjük. Alant a laposon nem volt maradása az erdőnek, addig vágták, legeltették, míg csak ki nem pusztult. Nincs is nagyobbkiterjedésű erdő, csak a Balaton nyugati végén elterülő, meredek lejtésű dombsorokon, amelyek nagvobbára dolomitból állanak. Mivel azonban a talaj eléggé változatos képet mutat, így a fatenyészet sem egységes. • Sok szép tájékát bejártam hazámnak, voltam az Alföld végtelen rónáin, álltam a székely havasok csúcsain, de mindeniknél jobban megragadott a Balaton-vidék. Csak az az egy fáj, hogy nem tudom oly szépnek leírni, mint amilyennek láttam.