Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. július / 2. évf. 12. szám

ßaläfjbrii jzemfc talajú erdőnek nem feltétlen erdőtalajú erdővé minősítését engedte meg, aminek természetes következménye a gyakorolt irtás, tarvágás, tuskó- és gyökérirtás, legeltetés és alomszedés hatására a talaj termőerejének meg­változása, veszedelmes megromlása volt, amit a balatoni széljárás még fokozott és súlyosbított. A zalai és veszprémi partvidék talaja egyébként is száraz és sovány, és mivel a hegyoldalak nagvobbára déli kitettségüek, a növényzet hamar kisül, az erdők fái rövidtörzsűek, a faállományok korán kigyérülnek. Nagyon jól jellemzi ezt a vidéket Cholnoky Jenő dr., ilyenformán. „Aki Veszprémből vonaton vagy kocsin közeledik a Balatonhoz, amikor puszta legelőt vagy nagyon hitvány erdőt lát, akkor tudnia kell, hogy do­lomiton vezet az útja." Az 1879. évi erdőtörvény után végzett talajminősítésnek folyománya­képpen az erdőirtásokból keletkezett szánlók csakhamar terméketlenek let­tek, mert termőtalajukat elhordta a bakonyi szél, vagy lemosta a lefolyó víz, a legelőkké átalakított területek pedig elkopárosodtak, amit az előbb­említett természeti elemek romboló munkáján kívül a legelő állatok tapo­sása még fokozott. A megmaradt állományok kiritkultak és a szél szárító hatásának utat nyitottak, a szél által el nem hordott alomtakarót helvenkint a lakosság gyűjtötte össze, a tarvágásra kerülő faállomány talaja pedig termelőerejé­ben teljesen meggyengült. Ezek után kívánhatjuk-e azt, hogy egyenestörzsű, sudárnövésű, hen­geres, magasbatörő szálfák gyönyörködtessék szemünket a Balaton északi részének partvidékén? A tó felé lejtő, déli kitettségű oldalakon a legsilányabb talajra vissza­szorult erdőben csak tengődik, sínylődik a girbe-görbe törzsű cser és molyhos tölgy és még nem is szabad bosszankodnunk, ha a hívatlan virá­gos kőris settenkedve odalopódzik, egyelőre az is jó; a bükkös régióban üldözött gyertyánt pedig mint kitűnő talajbeárnyalót és javítót itt tárt karokkal fogadjuk s mint a könnyen kiritkuló tölgyes élettársát szeretettel dédelgetjük. Alant a laposon nem volt maradása az erdőnek, addig vág­ták, legeltették, míg csak ki nem pusztult. Nincs is nagyobbkiterjedésű erdő, csak a Balaton nyugati végén el­terülő, meredek lejtésű dombsorokon, amelyek nagvobbára dolomitból ál­lanak. Mivel azonban a talaj eléggé változatos képet mutat, így a fate­nyészet sem egységes. • Sok szép tájékát bejártam hazámnak, voltam az Alföld végtelen rónáin, álltam a székely havasok csúcsain, de mindeniknél jobban megragadott a Balaton-vidék. Csak az az egy fáj, hogy nem tudom oly szépnek leírni, mint amilyennek láttam.

Next

/
Thumbnails
Contents