Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1943. június / 2. évf. 11. szám

Wentworth-ét, aki nemcsak rajzolt, hanem négyszáz oldalas könyvet is írt a hatvanas években Magyarországról s ebben sokat a Balatonról, Keszthelyről, Füredről „Pictures of Hungarian Life" címmel, Kuriózum, hogy Tihanyt kártyalapra is ráföstötték, meg Füredet herendi porcellántálra. (Mindkettő a Nemzeti Múzeumban. A 19-ik század elején.) Muzeális érték már néhány kiváló magyar festő alkotása s ezeket illő név és cím szerint kiemelnünk. Ilyen Benczúr Gyula „Balatoni halász" című életképe, amelyet a pesti Képzőművészeti Társulat már 1866ban fölvett az albumlapjai közé. Ilyen Ligeti Antal „Szigliget"-je, Brodszky Sándor és Keleti Károly képe. Mind a kettő a „Balatoni táj" címet viseli s az Országos Szépművészeti Múzeumban látható. Ugyanolt van Mészöly Géza „A Balaton partján" című remeke (1878). Mészöly a Balaton legnevezetesebb régi festő-költője. Jól mondta róla Bosznag István: Mészöly Géza Balatonja nem táj-arckép, hanem lelki élmény, nem száraz próza, hanem mély érzelmes líra. Megérezte a Balaton költészetét és saját lelkén keresztül szűrve benyomásait, utolérhetetlen finomságú, halk zenéjű képeket festett. Ő még láthatott egészen öreg füzeket és nyárfákat, régi magyar viseletű embereket, a halászok még régimódi csónakjaikon járták a nagy vizet. Sokan próbáltak már Mészöly témáival megbirkózni, de nála többre senki se vitte, ő viharos képet nem festett. Szinyci-Mcrse Pál néhány Balaton-képén haragoszöldszürke vizet és hullámzást örökített meg s csakugyan kár, hogy későn jutott a Balatonra, már nem volt ideje több remeket alkotni. Azóta nagyon megnőtt a festők érdeklődése Balatonunk iránt, de az újabb művészekről külön beszámolónk lesz. Kisfaludy Sándor: v l lloiülUUy üflliuui : ügy látszik valóban, mintha ezen magyar Hazának nemeiig vidékeiből, a Dunának némelly mellyékeiböl kiszorított nemzeti lélek a Balatonnak körét szállotta volna meg.