Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. december / 1. évf. 6-7. szám

mozgásnak legegyszerűbb módja az, hogy a meleg levegő felfelé mozdul el és így ad helyet a hideg levegőnek. Ez a kitérő mozgás kétféle módon történhet. Az egyik mód, ha a lassan mozgó hideg levegőre a vele szembehaladó gyors mozgású meleg levegő felsiklik. A másik mód, ha a hideg levegő változtatja gyorsan a helyét és a nyugvó vagy lassú mozgású meleg levegő alá nyomul. Az előbbi esetben a meleg levegő felfelé irányuló mozgása sokkal lassúbb (felsiklás), az utóbbiban gyorsabb (hideg betörés). Említettük, hogy ha valaminő ok a levegőt emelkedésre kényszeríti, elegendő magasság elérése után felhőzet jön létre. A különböző fajtájú légtömegek kitérő mozgásában már találtunk egy okot a keveredni nem hajlandó meleg levegő emelkedő mozgására. A hideg légtömegre felsikló és egyre emelkedő meleg légtömegben elegendő magasság elérése után létrejönnek az úgynevezett rétegfelhők. A két légtömeget elválasztó határfelületen ilyenkor hatalmas, összefüggő rétegben képződik a felhőzet. A rétegfelhő nagy kiterjedésénél fogva az egész égboltot eltakarhatja s felvonulása rendszerint a szép idő végét jelenti. Ha tehát az időjárás olyan, hogy fölöttünk különböző eredetű légtömegek találkoznak, s összeáramlásuk révén az egyik emelkedésre kényszerül, szép idő nem alakulhat ki. Vizsgáljuk meg most azt az esetet, amikor fölöttünk nincsenek légtömeghatárok s nagy magasságokig ugyanolyan tulajdonságú, egyfajta levegő helyezkedik el. Ebben az esetben sík vidék fölött a szél mozgató ereje nem kényszeríti a levegőt emelkedésre. Mivel a felhők képződéséhez a legtöbb esetben a levegő emelkedő mozgása szükséges, a szél hatására felhőzet nem is jön létre. Hegyvidékeken a hegynek fújó szél a lejtő mentén emelkedésre kényszeríti a levegőt s ha a hegy elég magas, helyi felhő „ keletkezik. Ez azonban az égboltnak csak kis részét fedi s a szép idő kialakulását nem akadályozza. A szél tehát egyfajta légtömegben általában nem hoz létre felhőt. Nyári éjszakákon legtöbbnyire felhőtlen ilyenkor az égbolt, legfeljebb .1 magasabb rétegekben szállít át a szél egy-egy elszakított felhődarabot valamely távoleső kiterjedt felhőzetből. Nappal azonban megváltozik a helyzet. A napsugárzás felmelegíti a földfelszínt és a talajjal érintkező légrétegek ezt a meleget átveszik. A felmelegedett alsó levegő ritkább és könnyebb lesz, mint a fölötte fekvő hűvösebb levegő, emelkedni kezd a ritkább légrétegek felé s olyan magasságban helyezkedik el, ahol a levegő vele egyenlő sűrűségű. A felemelkedő levegő pótlására a magasabb rétegek hűvösebb levegője kerül a talajra. Ilyenformán a napsütés hatására körforgás alakul ki a talajmenti és a magasabb légrétegek között. Ez a kicserélő mozgás a napsütés erősödésével mind magasabbra nyúlik, végül is az emelkedő levegő elérheti azt a szintet, ahol a benne levő vízgőz kicsapódik és létrejön a nyári napok fehér gomolyfelhője. A talaj minősége, a talajtakaró különbözősége szerint más- és más mértékben melegszik fel kisebb-nagyobb területek fölött a levegő. Az erősebben felmelegedett talaj fölött a levegő emelkedő mozgása is erősebb. a kicserélő mozgás lefelé irányuló légárama pedig valószínűleg a kevésbbé