Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága
1942. április / 1. évf. 1. szám
ßaiatvni Szemé Széchenyi és a balatoni hajózás Széchenyi gigantikus munkásságához ilyen rövidreszabott keretben hozzányúlni, lényegében tiszteletlenség. Az elmaradott ország ez új honfoglalójának minden egyes alkotása — ma úgy mondanák: térfoglalás az új Európa rendjében, — majdnem felfoghatatlan munkásságot jelent, a lángésznek, a szuggesztív erőnek olyan csodálatos megnyilvánulását, hogy az előtt a legnyugodtabb szemlélő is megdöbbenve torpan meg. Vegyük még hozzá azt, hogy Széchenyinek nemcsak a semmiből kellett alkotnia, de szörnyű küzdelmet kellett vívnia Isten legnagyobb átkával, az emberi korlátoltsággal és a nagy tömegek tespedő közönyével. Meg lehet érteni, hogy élete tragikumban végződött. Már halálának is évszázados fordulója következik és nemzetünk nagyszerű fejlődése szempontjából jelentőségét még ma sem tudjuk hozzá méltóan megmérni. Országépítő nagy alkotásaiból kiragadni csak egyet is: köteteket lehet és kellene írni. Az elém szabott szűk téren a témához csak bocsánatkérő, végtelen alázattal nyúlhatok. Széchenyi születésének 150 éves fordulója alkalmából az elmúlt esztendőben a nemzet igyekezett háládatos lenni nagy fia emlékéhez. Ünnepségekben, előadásokban méltatták alkotásait, — itt-ott megemlékeztek arról is, hogy Széchenyi volt a balatoni hajózás megalkotója. Lelkes tervezésem, hogy Széchenyiről a mai napig megírom ennek a hajózásnak a történetét. Ezzel nyugtatom meg a lelkiismeretemet, hogy itt — nagyon röviden — Széchenyinek csak a »Balatoni gőzhajózás« című, 1846. április 2-án kiadott, 34 oldalas röpiratát — ma úgymondanák: propaganda-iratát, — ismertetem, illetve még ebből is csak azt, amit még ma is meg kell szívlelni. Ez, a nemzethez intézett felhívás még a mai szemmel nézve is csodálatos világossággal állapítja meg — közel száz évvel ezelőtt — a balatoni teendőket. A gazdaságpolitikus tárgyilagos meglátásával mutat rá azokra a ki nem használt nemzeti értékekre, amelyek a Balatonhoz fűződnek és amelyekről nem elég beszélni, »hanem végre tenni s pedig tenni célszerűt« kell. Tengernek nevezi a Balatont, mert a tenger áldásait jelenti, nemzeti összefogást hirdet, hogy ezek az áldások közhasznúvá legyenek. Hirdeti azonban, hogy áldozatot elsősorban a helyi érdekelteknek kell hozniok, a hái«trpEáTaÍQnr-r4rmegyé17 V KESZTHELY 'J