Cholnoky Jenő (szerk.): Balatoni Szemle 1942-1944. 1-18.szám. - Magyar Földrajzi Társaság Balaton Bizottsága

1942. április / 1. évf. 1. szám

ßaiakmi Szemé nek, de mindenkinek, aki állandóan, avagy csak nyáron a Balaton mentén lakik. Rámutat arra, hogy a Balaton hasznait, a fejlődés gyümölcseit elsősorban ezek élvezik, minden létesítmény elsősorban ezeknek használ, az ő ingatlanaik értékét növeli. Ezért számít elsősorban ezekre egy hajózási vállalat megalapításához. Ebből a célból követeli a parti rendezést, mederszabályozást, kikötők építését, mentül többet, ő maga már kilenc kikötő építését vette tervbe. Amikor a részvényjegyzést teszi kötelességgé, rámutat arra, hogy a vállalat alapításához szükséges összeg egy töredékéből kikerülne annak a pénznek, »melly nyaratszaka prédáltatik szerencsejátékban el« s amit »haszontalan piperére« fecsérelnek. A Balaton fejlődésében a hajózást csak egyik, bár igen fontos, mindenekelőtt megvalósítandó eszköznek tekinti, de szorgalmazza a lappangó értékek módszeres feltárását, mert csak így érhető el, hogy »még az is felütné közelében lakhelyét, ki eddigelé csak külföldön tudott kivetkezni unalmiból«. Rámutat már arra, hogy »Budapesttel« — így! — szorosabb és könnyebb összeköttetésbe kell hozni a Balatont, — bár akkor, 1846-ban, ezt úgy gondolta, hogy a hajózásra azért is szükség van, hogy a gyorskocsikon Kenesére szállított közönség onnan hajón folytathassa útját balatoni céljához. De összeköttetést kíván a Balatonról a Duna és a Dráva felé is és — csodálatos a mostani aktualitás folytán — a hajózhatóvá tett Si ó-c satornán át! Kevés sorban igen fölületes lett volna ez alkalommal szorosan ragaszkodni i annak a hatalmas munkának az ismertetéséhez, amelyet Széchenyi a balatoni gőzhajózási vállalat létesítése körül kifejtett. Erre, ha alkalmam kínálkozik, egy nagyobb tanulmányban visszatérek. Itt most elemi erővel kívánkozott arra felhívni a figyelmet, hogy a hajózással kapcsolatban ez a páratlan lángész milyen szabatos pontossággal állapította meg a fejlődés útját abban az időben, amikor a Balaton még jóformán ősi állapotban volt, partjai mocsaras sárrengetegek voltak és Füreden, Keszthelyen kívül kultúrának nyoma sem volt. A hajózás propagálására fordít felhívásában minden gondot, de már kezdeményezi azokat a problémákat, amelyek ma is foglalkoztatják a hivatottakat, ós amelyek — valljuk be — úgy ahogy ő elgondolta s ahogy mi szeretnők, még ma is csak részben valósultak meg. Ez Széchenyi zsenijének egyik legnagyobb bizonysága. Széchenyi 1846-ban már minden tetterejét belevitte a Balatonon a hajózás megvalósításába. Azután multak az idők, hosszú-hosszú óv18