Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

A nagy hálót, a gyalmot templomokban, barlangokban akasztották ki száradni, a kis jobbágyviskókban nem fértek volna el ezek a nagy értéket képviselő szerszámok. A kiállított bödönhajó orra előtt egy vesszőből font haltartókast látunk. A vízbe süllyesztett kasban a fogott halat elevenen tárolták és a vásárlók igényének megfelelően tudták piacra dobni. A halászat földesúri jog volt a feudális világban. A halászati jogot bizonyos szolgáltatásokért és halmennyiségért kapták meg a halászok. Nyugati hatásra a XVIII. században nálunk is meghonosodott a céhes halászat, melynek szervezete és feladata az ipari céhekéhez volt hasonló. 1872-ben feloszlatták a céheket, köztük a halász-céhet is. Bértők vették át a céhek helyét, akik a földesúrral kötött szerződésnek megfelelően bérmunkában alkalmazott halászokkal halásztattak a földesúr vizein. 1900-ban a Balaton egész vízterületére való halászati joggal alakult a Balatoni Halászati Rt, majd 1949-ben a ma is működő Halászati Vállalat. Ezzel a halászat nagyüzemi lett, elvesztette néprajzi jelentőségét. A mai balatoni nagyüzemi halászatnál két nagy motoroshajó szállítja a nalászokat, hatalamas hálót és egyéb szerszámokat a halászat helyére. A korábbi, emberi erőn és ügyességen alapuló, veszélyes mesterség megszelídült, gépek végzik az ember munkáját. HALAK A Balatonban 42 halfaj él, ezek közül a legjelentősebbeket diorámánk mutatja be (62. kép). A ragadozó halak fő tápláléka a szélhajtó küsz, (Alburnus alburnus I..), amely sekély, meleg vizekben tömegesen él. Ezek adják a sirályféléknek és bukóknak is a fő táplálékát. A vitrinben egy feketenyakú vöcsköt (Podiceps nigricollis Brhm.) látunk, amint víz alá bukva szélhajtó küszt kap el. A parti nád között ezüstsirály (Larus argentatus Pont.) röppen fel, megriasztva egy vízből kibújó vidrától (Lutta lutra L.), amely hallal él, de a madarat is megeszi. A nagyobb ragadozó halak tápláléka a veresszárnyú koncér (Rutilus rutilus L.), lassan növő, hínáros vizeket kedvelő faj. Gyakran megtaláljuk a piacra vitt keszegek közt. Hasonlít hozzá a pirosszemű kele (Scardinus erythrophthalamus L.), amely szintén mocsaras környezetet kedvel. Közös csapatban mozog a veresszárnyú koncárral. Gazdaságilag jelentős békés természetű halunk a garda (Pelecus cultratus ft.). Eredetileg tengeri hal, amely a Balatonba is bevándorolt és a helyi adottságokhoz alkalmazkodott. A tó tiszta vizében ősszel hatalmas csapatokba verődve vándorol. A keszegek közül jelentős a tömegesen járó dévér-