Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

A kasza pengéje és nyele egy síkba esett még, használata tehát nehézkes volt. Gabona aratásra nem is használták, az aratás sarlóval történt. A lovakat jármosan fogatolták. Bronz járomdíszen kívül érdekes emléke e kornak a vas patkó is. Ezt bocskor-szerűen szíjazták a ló patájára. Zabla, kolomp és béklyólakat töredéke egészíti ki az állattartás anyagát. A vitrinben megtaláljuk még a szőlő- és gyümölcsmetsző késeket is. A nehéz sújtókéseket bokorirtásra, erdei fák lombozására használták. A leveles erdei ágakat takarmányozásra is használták. A 4. és 5. tárló között három római téglát látunk, melyekbe a téglavető kiégetés előtt, szórakozásból állat alakokat karcolt. Az ugró, futó állatok ábrázolása jó megfigyelő készséget tanúsít. Legszebb a középső darab rajza, a kutyától támadt szarvas (34. kép). Az 5. számú tárló a IV. század közepén, II. Constantinus uralkodása idején (}}7~}J4) épült fenékpusztai erődített telep falra erősített, nagyméretű alaprajzára van szerelve. A császár aranypénze a vitrinben látható. Az alaprajz északnyugati sarkán, a hármas szentélyzáródású épület az ún. 2. számú ókeresztény bazilika, amelynek IV. századi, akkor még egy szentélyes formáját a terem közepén makett mutatja be. (Az ókeresztény emlékek anyagát külön vitrinben láthatjuk.) A 2. számú bazilikától délre, alaprajzunkon lefelé találjuk, az 1959-ben feltárt borreum, kincstári raktár alaprajzát. A horreum egykori alakját a középső makett szemlélteti. A hatalmas épület belsejét négy pillér sor tagolja, amely a tetőszerkezetet hordta. A horreum északi és déli keskeny oldalán kétszárnyú ajtók lehetővé tették, hogy az épületbe kocsival is behajthassanak, ami megkönnyítette az áru le- és felrakását. Az ajtóforgókból és a tetőzet vas szegeiből párat bemutatunk. Ugyancsak elhelyeztük a vitrinben azt a vadászati jelenetet ábrázoló téglakarcolatot, ami az épület falazatából került elő. A IV. század szegényes viszonyai közepette terményadó járta, az adóként szedett terményeket ebben a tárházban gyűjtötték össze. A Keszthely-környék római mezőgazdasági termelésére utaló növénymaradványokat az 5. tárlóban állítottuk ki, igyekeztünk a kevéssé ismert fajokat mai megfelelőkkel is szemléltetni. (V.o.: 28. képi) A rómaiak honosították meg nálunk a mandulát (Prunus amygdalus Batsch.) melynek zöld burkát (exocarpium) a dobogói temető egyik sírjában, téglába égve találtuk. Ugyanebben a téglában mogyoró (Corylus avellana L.) csonthéját is láthatjuk. A tégla másik oldalába kétsoros árpa (Hordeum distichon L.) kalásza nyomódott.