Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

szerszámra lehetett felerősítve az i. u. II. században. A rómaiak igás rendszerrel fogatolták a lovakat is, az igákat bronz öntvények és veretek díszítették. Sajnos, ismeretlen a közelebbi lelőhelye annak a galliai gyártmányú bronz, néger mellképet mutató edénykének, ami ugyancsak a II. században készült (30. A rajnai Rheinzabern egyik műhelyében, a II. század végén készült terra sigillata a keszthelyi Dobogó egyik korarómai sírjából került elő. A darab talpa letört, amit egykori tulajdonosa gyantával és szurokkal ragasztott meg. A ragasztás nyomait meghagytuk az edényen. Keszthely-környék későrómai népessége különböző, határokon túli „barbárokból" tevődött össze, akik hozzánk költözve távoli tájak műhelyeinek termékét hozták el. A dobogói későrómai, IV. századi temetőben olyan stíriai gyöngyöket találtunk oroszlán, béka, vagy női mellképpel díszítve (31-32. kép), melyek párhuzamai nyugaton hiányoznak, gyakoriak viszont Kisázsiában. A finom, fehér ún. pipaföld agyagból korongolt, festett csészék sem ismertek a nyugati római emlékanyagban. Jugoszlávia területén több darabot találtak már, így készítési helyüket a Balkánon kereshetjük. A dobogói későrómai temetőben lelt darabokat a sírok érmei i. u. 350 utáni évekre keltezik. Itália és Gallia után a II. század végétől a rajnai műhelyek termékei gyakoriak tartományunkban. A dobogói későrómai temető gagat karkötője, üvegedényei és szjnes gyöngysorai ottani IV. századi műhelyek gyártmányai. Germán ízlést tükröz egy bronz csat és övvereiei, amelyek ugyancsak az említett temető egyik sírjából kerültek elő: Rajnai gyár termékének látszanak. A felsorolt darabokat az 1. számú tárlóban állítottuk ki. Keszthely környékén tudomásunk szerint nem állomásozott római katonaság. Említettük, hogy az I. században kiszolgált katonák, vetránok kaptak itt fölkép). 31. 32. det.