Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

Germán ízlést tükröz a 2. számú tárlóban kiállított ezüstveretes sarkantyú pár. Usztatómajornál, római villa közelében létesített családi temető legszebb sírjában találtuk, II. Constantinus 350 tájára keltezhető pénzeivel. Valamelyik lovas alakulat kiszolgált tisztje kaphatott birtokot a IV. században Keszthely nyugati határában, aki családtagjaival, cselédeivel együtt a villa közelében temettette el magát. A birtokhatárokat mérnökök tűzték ki. Mérnökök jelölték ki a fenékpusztai későrómai erődítmény falainak, utcáinak helyét is. Egy IV. századi római mérnöki műszer, groma tengelye nem véletlenül, éppen Fenékpusztán került elő. Ez a műszer a mérnöki gyakorlatban egyenes irányvonal és derékszögek kitűzésére szolgált. Használatát modell érzékelteti a 2. tárlóban. A fenékpusztai, fallal körülvett telep lakói nem voltak katonák. Földművesek és iparosok védték a falakat, ha úgy hozta a szükség. Leggyakoribb fegyver Fenékpusztán a lándzsa, hisz használatához különösebb gyakorlat nem kellett. Gyakran találunk a fenékpusztai leletanyagban egy kisebb méretű bajítófegyvert, melynek rövid, fa nyele természetesen megsemmisült. A tojásdad ólom borítás megfelelő átütőerőt biztosított az egyszerű fegyvernek. Több példány is előkerült azokból a háromélű, vas hegyekből, melyek közül egy szerencsére elkerülte a második világháború pusztítását. Nyíl lövőgép, catapulta lövedékének hegye volt ez. A kerek bástyákban úgy látszik egy-két ilyen hadigép is volt, amelyek igen nagy távolságból is ártani tudtak a támadónak. A catapulta korabeli leírásai adnak módot szerkezeti rajzának elkészítéséhez. A gép kezelése, karbantartása szaktudást igényelt. Azok a veteránok ügyeltek rájuk, akik a telepesekből alakult védelmi egységeket is irányíthatták. A fenékpusztai telepen talált nyílhegyek azt mutatják, hogy a védők kézíjat is használtak. Béke idején a vadászat fegyvere volt az íj, használatát a polgári lakosság is ismerte. Az egyszerű favágófejsze a várvédelemnél is szerepet kapott. A fenékpusztai telep fegyvereit a 2. számú tárlóban állítottuk ki. Az 1. és 2. tárló fölött a Balaton környékének római úthálózatát mutatjuk be. A Balaton akkor még meglevő, vagy már eltőzegesedett öblei szabták meg az utak irányát. A fonyódi Nagyberek, a Sárrét akkor még nyílt vize, a Sárvíz 6-8 km széles, mocsaras völgye a Balaton északi partjára kényszerítette azt a legrövidebb utat, ami Pannónia Inferior fővárosából, Aquincumból haladt az anyaország, Itália irányába. Ez a fontos út Keszthely határában, Fenékpusztánál közel 3 km-es víziút után haladt tovább Nagykanizsa érintésével Itália felé. Az akkori Balatonnak három termé-