Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

A rómaiak a törzsi arisztokrácia kezén hagyták ezek vezetését, de a vezetőrétegben jelentős szerepet kaptak a kiszolgált katonák is, akik római polgárjoggal tértek haza ősi földjükre. A romanizáció terjesztésében fontos szerepe volt a városoknak is. Pannónia legkorábban alapított városaiba kiszolgált katonákat vezényeltek és őket fogták össze városi szervezetben. így történt Claudius császár idejében Savaria, a mai Szombathely alapítása. A kiszolgált katonák telepítésével alapított városnak colonia a neve. Meglévő, már romanizálódott bennszülött telepet is városi rangra emelhettek, e városok a municipiitmok. Természetesen a colonia magasabb rangú város. Később a katonai telepítésekkel történő városalapítás megszűnt. A veteránok, kiszolgált katonák egy csoportban történő letelepítésének kezdetben katonai jelentősége volt. Veteránok csoportos telepítése városalapítás nélkül is megfigyelhető, pl. az I. században Keszthely területén olyan kiszolgált katonákat telepítettek le, kik segédcsapatokban szolgáltak és Tiberius császártól kaptak elbocsájtásukkor római polgárjogot. Egy veterán birtoka általában i km

2 volt, amelynek műveléséhez egy antik mezőgazdasági szakíró, Columella szerint 4 pár ökör, 4 ökörhajtó és 12 rabszolga kellett. A veterán telepítések a mezőgazdasági rabszolgaság fellendülését hozták magukkal. A II. században megfigyelhető már tartományunkban a nagybirtok kialakulása. Fenékpusztáról ismerünk pl. egy nagyobb birtok központját jelentő villát. A vagyoni helyzet alakulásának hatása volt a kereskedelemre is. A Balaton északi peremén az I. században gyakoriak a főleg itáliai importáruk, a II. században gyérül az árubehozatal. Ez természetes. Egyesek meggazdagodása szélesebb rétegek elszegényedésével járt. 162-iyj között a felvidéki germánok és a DunaTisza közti szarmaták megtámadták Pannoniát, melynek katonasága keleten, a parthusok ellen harcolt. Tetézte a bajt, hogy a keletről hazatérő seregek súlyos járványt hoztak magukkal, ami a katonaságot és az ellenség által meggyérített polgári lakosságot egyaránt megtizedelte. A súlyos helyzetben maga a császár, Marcus Aurelius irányította a pannóniai hadműveleteket. 172-ben legyőzte a felvidéki quadokat, íjj-ben a szarmatákat is. A szarmaták a békekötés után 100 000 pannóniai foglyot adtak vissza, ami pusztításuk nagyságát mutatja. Pannónia gazdasági ereje a háborúk idején a belsőpannoniai kisparaszti birtokok rendszerén nyugodott. A határmenti nagybirtokok teljesen tönkrementek, felszerelésük elpusztult, sőt a tulajdonosok nagy része is elesett, vagy fogságba került. A távolabbi nagybir-