Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

28. igazgatását végezte, ő volt a tartományban állomásozó katonaság parancsnoka is. I. u. 103-107 között két részre osztották Pannoniát. A nyugati résznek, Pannónia Superiornak legátusa Carnuntumban, a mai Deutschaltenburgban székelt. A keleti rész, Pannónia Inferior székhelye Aquincum, a mai Óbuda lett. Inferior és Superior teljesen független közigazgatási rendszerrel, külön tisztviselői karral rendelkezett. A katonaságnak jelentős szerepe volt az új tartomány romanizálásában. Érdekesen mutatkozik ez meg a sírköveken, hol a férfiak római divatnak megfelelő öltözékben faragtatták ki mellképüket, a nők viseletében még a III. században is ősi, vaskori viseleti sajátosságok ismerhetők fel. A Dunántúl területén a római hódításig nem tudott kialakulni egységes politikai hatalom. Kisebb-nagyobb illír és kelta törzsek éltek itt, egymással hol baráti, hol ellenséges viszonyban. A hódítás után egy-egy törzs területéből civitas néven közigazgatási egység lett.