Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

III. TEREM A RÓMAIAK PANNÓNIAI URALMA (i. sz. I—IV. sz.) Róma i.e. i8i-ben alapította Aquileia városát, az Északi-tengertöl induló borostyánút végpontján. Aquileia volt az észak felé irányuló kereskedelmi és katonai vállalkozások bázisa. Róma figyelme egyre inkább a mai Ausztria területének vas- és ezüstbányái felé irányult. Az Alpokon túli keltákkal igyekeztek olyan békés viszonyt kiépíteni, hogy lehetőség nyíljon a bányák rómaiak által történő kiaknázására. Az aquileiai kereskedők kapcsolatot teremtettek a mi Dunántúlunk kelta törzseivel is. E kapcsolat hatására az itteni törzsek az i. e. I. század második felében már latin betűkkel írták fel pénzeiken a törzsek neveit. A kereskedelmi kapcsolatok érdekében a dunántúli kelták közt kezdett terjedni a latin nyelv ismerete. Érdekes emléke ennek a cserszegtomaji korarómai sírból előkerült edényke (az 5. vitrinben), amely helyi fazekas késővaskori ízlésű munkája. Az edénykére már latinul írta készítője, DA BIBÉRE, vagyis: adj innom 1 (28. kép). A Duna vidék katonai meghódítására csak akkor került sor, mikor a rómaiak kezén volt már a Földközi-tenger egész északi partvidéke. Az új hódításokkal éppen a tartományok szárazföldi kapcsolatának zavartalan biztosítása volt Róma célja. A mi Dunántúlunkat Augustus császár mostohafia, Tiberius foglalta el, i. e. 12-ben. Pannónia, katonai fontossága miatt császári tartomány lett, ahová maga a császár nevezte ki a helytartókat. A helytartó, a legátus, nemcsak a tartomány polgári