Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

BRONZKOR (i. e. 1900—1200) J. e. 1900 körül egész Európát nyugtalanság kerítette hatalmába, aminek hatására sok népcsoport nagyarányú mozgásba kezdett. Egyes népelemek eredeti lakóhelyüktől olykor 1000 km-re is eljutottak. A technológiában az új, erős fém, a bronz tömeges elterjedése később történt. A magyarországi bronzkori kultúrákat létrehozó népek fejlődésében a keleti, sztyeppéi és déli, balkáni népelemek behúzódása okozta a döntő lökést. A Dunántúlon a bronzkor legkorábbi szakaszát, első jelentős lelőhelye után z^ki kultúrának nevezi a kutatás. Keszthely vidékén ebből a kultúrából még kevés lelőhelyet ismerünk. Elsősorban a nagygörbői hegytetőn létesített földvárat kell említenünk, amely a legkorábbi erődítés Keszthely vidékén. Alaprajza a 2. számú tárlóban látható, melyben a bronzkor emlékeit mutatjuk be. Ilyen jellegű erődítmény létrehozása a közösség munkájának erőteljes igénybevételét jelentette s ez csak a társadalom szervezettségével volt elérhető. Az életmódban a földmüvelés és állattenyésztés egye., súlya jött létre. A bronzkor elején tünt fel a /0, mint háziállat. Keleti pásztortörzsek hozták magukkal és honosították meg. Ugyancsak keleti pásztortörzsek hagyatéka a tárlóban látható bronz harcibalta is. A kor temetkezésére kevés adatunk van. Kesztheiy környékén hamvasztásos sírokkal kell számolnunk. A tárló közepén talapzaton áll az a nagy tál, melynek belsejébe az elégetett halott hamvain kívül még egy füles korsót is helyeztek. Égetéses sírokból kerültek