Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

elő a tárló bal oldali részeben látható fenékpusztai edények. A korai bronzkorban az egész Dunántúlon egységes fazekasság alakult ki, melyet összefoglaló néven mészbetétes edények kultúrájának nevez a kutatás. Ezek az edények zömmel temetőkből kerülnek elő. A mészbetétes edények kultúrájának népe halottait elégette. A sírokba igen sok edényt tettek, ezek közt számos miniatűr példány is akad. A tárlóban a balatongyöröki sírok edényein kívül vörsi edényeket is láthatunk. Ezeken az edényeken a bemélyített minták hangsúlyozására porrátört kagylóból készített fehér masszát, úgynevezett mészbetétet alkalmaztak. Az egyik vörsi sírban átfúrt kuíyafogakból készített nyakláncot találtak. Ezt amulettként viselték. A telepek a vízpartok alacsony magaslatain létesültek. Egy-egy telepen talán egyetlen nagycsalád élt, földbe ásott, nagyméretű házakban. Jelentős lelőhelyek: Balatongyörök, Sármellék, Vonyarcvashegy, Zalavár, Balatonszentgyörgy, stb. A mészbetétes díszű edényeket készítő népcsoportok élete és fejlődése hosszú ideig zavartalan volt. A mindennapi életben használt eszközöket továbbra is főleg kőből, csontból készítették. A fémfeldolgozás, alpi hatást tükröz, ahonnan a nyersanyagot, vagy a kész terméket is kapták. Ilyen a tárlóban látható bronz nyakperec és tőr. Egy kis aranyleletet is ismerünk e korból. A Badacsony hegyen két arany csüngőt ta20.