Sági Károly szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely (Keszthely, 1969)

A balatoni csoportnak már mintegy jo lelőhelye ismeretes s ezek túlnyomó része település. A telepeket a Balaton mentén az alacsonyabb partokon, a vízjárta helyek mellékén találjuk. Fontosabb lelőhelyek Keszthelyen a Gáti domb, Fenékpuszta, Zalavár, Sármellék, Alsópáhok, Óbudavár, Rigács, stb. Megállapítható, hogy a csoport népessége különböző népelemek öss?eötvö\ődése következtében alakult ki. A legjelentősebb összetevőt egy déli, az Észak-Balkánról behúzódó népcsoport alkotta s ehhez járult nyugatról, az Alpok vidékéről egy másik kisebb népcsoport behatolása. Természetes, a helyi alapnépesség tovább élt, de a fejlődésben alkalmazkodott az új viszonyokhoz. Az 1. számú tárló hátterében a Dunántúl térképén pontok jelzik a balatoni csoport lelőhelyeit, s nyilak mutatják a délről és nyugatról behatoló népelemek útját. A nyilak mellett helyeztük el származásuk szerint a déli és nyugati típusú leleteket. Déli eredetű a csiga16 kürt, a kiöntős tál, a kétfülű fazék, a kettőscsonkakúp alakú tál, a fémedényeket utánzó bordásdíszü edény, a fedő, stb. Nyugati eredetű a füles korsó, a kihajlószájú tál, az edények barázdált és mélyen vésett dísze, a mészbetét alkalmazása és a rézmüvesség emlékei.