Molnár György - Tar Ferenc: Fürdőkultúra és hajózástörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 7. Keszthely, 1988)

SZÉCHENYI ISTVÁN ÉS A BALATONI GŐZHAJÓZÁS A reformkorban felmerült a kor legmodernebb járművének, a gőzhajónak az alkalmazása a balatoni hajózásban. Ez is mint oly sok más modern, a kor európai színvonalát képviselő vállalkozás Széchenyi István munkásságának köszönhető. Széchenyi mint tóparti birtokos Hertelendi Károly Zala megyei alispánnal és az érdekelt helyi birtokosok egy részével összefogva kezdeményezte a „Balaton Gőzhajózási Társaság" megalapítását 1845-ben. Nem csekély ellenállást kellett leküzdeniük; például a korábban említett Festetics László gróf és az akkor már az Eszterházyak szolgálatában álló Kehrn Vilmos mérnök is ellenezte a gőzhajó balatoni meghonosítását. Széchenyi azonban személyes részvétele súlyával legyőzött minden ellenállást: ő egymaga 50 részvényt vásárolt az új vállalattól, bizonyítva ezzel, hogy nem csak szavakkal, de hatalmas vagyonával is támogatja az ügyet. Ami a szavakat illeti, 1846 áprilisában „Balatoni gőzhajózás" címen röpiratot adott ki, amellyel a kellő országos nyilvánosságot is megszerezte. A vállalat beindításánál a reformkori politikai és gazdasági élet ismert alakjai működtek közre. A cég alapszabályát nem kisebb jogász, mint Kossuth Lajos szerkesztette. Első hajójukat, a „KISFALUD Y'-t az 1836-ban megnyitott Óbudai Hajógyár, hazánk első ipari jellegű hajóépítő üzeme készítette. A „KISFALUDY", melynek nevét is Széchenyi javasolta, a „tisztelő emlékezet jeléül", egy korabeli angol postagőzös-terv sajátos tavi adaptációja volt. A két magas árboc keresztrúdjaival, az orr faragott szobordísze, az úgynevezett „galion" figura, a parancsnoki híd és a kormány elhelyezése mind a tengeri hagyományokat őrizte. Ugyanakkor a viszonylag kicsi, zömök hajótest sekély merülésével már a balatoni adottságokhoz alkalmazkodott. A hajót egy 40 lóerős angol Penn gőzgép hajtotta, merev, falapátú lapátos kerekekkel. Bár 1846-ban Óbudán a Dunára már vastestű hajók készültek, a „KISFALUDY'-t mégis fából kellett megépíteni. Ennek oka a Dunántúl elmaradott közlekedési hálózata volt. Vasút nem lévén a hajót viszonylag kis alkatrészekre bontva, szekéren kellett Füredre szállítani. Itt aztán Clark Ádám és Masjon Henrik, az Óbudai Hajógyár igazgatója irányította a végső összeszerelést és a vízre bocsátást. A „KISFALUDY' 1846 őszétől közlekedett menetrendszerűen a Balatonon. KlíSZTllKLV. 15