Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: A kerámiakészítés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 6. Keszthely, 1987)

lata hozzásegít bennünket egy-egy közösség, kultúra fejlődésének, átalakulásának, kapcsolatainak és mozgásának felderítéséhez is. Kiállításunkon elsősorban a fazekasság történetét kísérjük végig. Az őskori agyagművesség azonban nemcsak agyagedények készítését jelentette. Agyagból készültek különböző kultikus rendeltetésű, vallással kapcsolatos tárgyak, valamint egyéb, a háztartásban nélkülözhetetlen eszközök is, mint például háló- és szövőszéknehezékek, orsógombok. Az ember első edényei különféle természetes anyagok felhasználásával készültek, formáikhoz leginkább a legkorábbi edények kötődtek. (4). Az őskor folyamán azonban a későbbi fazekasok is készítettek olyan agyagedényeket, melyek sásból, gyékényből font, vagy bőrből varrott edények mintázatát, formáját utánozták. Ezekre láthatunk néhány példát a fazekasműhelyt bemutató tárló előterében. A tökedény mellett kiállított hasonló formájú edény az újkőkor elejéről származik (4), a fonott edények formáját és mintázatát megörökítő kerámiák az alföldi későneolitikumból (1) és rézkorból (l/a) valók. Néprajzi példa a kéregedény (2) és a bőredényt mutató rajz is (3). A mellette kiállított bronzkori edényke bőredény mintájára készült, oldalán és alján a bőredény varrata díszítés formájában jelenik meg. (3). A fazekasműhely előterében mutatjuk be az őskori edénykészítés technikai folyamatát is. A fazekasság megjelenésétől kezdve egészen a késővaskorig, az edényeket szabad kézzel formálták. Az agyagot tisztán legfeljebb csak kisméretű edények készítésére használták, a legtöbb esetben azonban, főleg a nagyobb edények anyagához „soványító" adalékot is kevertek. A legkorábbi agyagművesek elsősorban pelyvát