Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: A kerámiakészítés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 6. Keszthely, 1987)

Késővaskor Az első kelta törzsek a Rajna vidékéről elindulva az i.e. 4. század közepén érkeztek a Dunántúlra, általános betelepedésük azonban csak az i.e. 3. században következett be. A keltákkal számos technikai újdonság honosodott meg a Kárpát-medencében, melyek közül a fazekaskorong és kemence használata forradalmi változást hozott az őskori fazekasság történetében. A lábbal hajtott fazekaskorong használatát a kelták a görögöktől tanulták meg. Alábbal hajtott korong folyamatos, gyors mozgástbiztosított, mely megkönnyítette és meggyorsította a fazekasok munkáját. A fazekas a gyorsan futó korong közepére helyezte az agyagtömböt, majd ebből húzta fel a tetszőleges edényformát. A formázás során az agyag szorosan tapadt a koronghoz, ezért a kész edényt fonallal vágták le. A korong gyors mozgása jól iszapolt agyagot igényelt, így a kelta edények általában finom anyagúak. A kerámiákjó minőségüket nemcsak anyaguknak, hanem égetésüknek is köszönhették. A kelták már valódi fazekaskemencét használtak, mely az edények falának teljes átizzását, tökéletes cseréppé alakulását biztosította. Ezeket a kemencéket földbe ásták, boltozatos felső részüket átlyuggatott agyagrostély választotta el a kettéosztott tüzelőtértől. Az edényeket erre az agyagrostélyra pakolták. A fazekasműhelyt bemutató vitrin előterében kelta kemence feltárásának fotóját (11), rekonstrukciós rajzát (11) és agyagrostélyból származó töredékeket (12) állítottunk ki. A kelták által használt, jóminőségű kerámiát előállító kemencetípust a római hódítás után, még a 2. században is használták. 78 A lábbal hajtott korong használata jelentős mértékben megnövelte a fazekasok termelékenységét. A kelta uralom megszilárdulásakor valószínűleg tömegtermelésre berendezkedett fazekasközpontok is kialakultak, melyek nagy területeket láttak el termékeikkel. Az edényeket bizonyos esetekben mesterjegyként is felérő pecsételésekkel díszítették. Az azonos jegyekkel ellátott edények elterjedése alapján ugyanazon műhely készítményei 75 km távolságra is eljuthattak.