Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: A kerámiakészítés története (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 6. Keszthely, 1987)

legesebb forma a kultúra késői edényművességére jellemző ún. halbárka alakú edény. (16). Talán bőr edény utánzata lehet és folyadék tárolására szolgálhatott. Abadeni népesség életében a megelőző rézkori kultúrákhoz képest újra nagyobb szerepet kapott a földművelés, így az anyaistennő tisztelete is visszanyerte korábbi jelentőségét. Erről tanúskodik az erősen stilizált nőalakot ábrázoló urna, melyen női melleket jelző két dudor látható. (17). Abadeni kultúra egy Ózd környéki lelőhelyén, Centéiben kerültek elő azok a felemelt karú embert formázó urnák, melyek közül egyet másolatban a vitrinben állítottunk ki. (18). Ezek, a temetkezésben használt, hamvakat tartalmazó edények a Kárpát-medencei későrézkor kerámiaművességének kiemelkedő alkotásai. Hasonló formájú edények Trója II-V. rétegében kerültek elő, így feltehető, hogy a trójai kultúrával kapcsolatban álló, betelepülő népcsoport hozhatta létre ezeket az emlékeket. A badeni kultúra klasszikus és késői edényművességének jellegzetes termékei az általában gazdagon díszített kétosztású tálak. (20). A településeken és temetkezésekben is előforduló edénytípus rendeltetését nem ismerjük, csak feltételezhetjük, hogy vallási szertartásoknál használhatták őket. Ugyanez mondható el a gyakran előforduló talpas kelyhekről is. (14). Vallásos elképzelésekhez kapcsolódó áldozati edényként funkcionálhatott a badeni kultúra edényművességének igen ritka alkotása, a másolatban kiállított budakalászi kocsi alakú edény is. (19). Különleges rendeltetését bizonyítja, hogy megsérülése után, mint egy halottat, a budakalászi temető külön sírjába temették. Az edényke jelentőségét növeli, hogy ez a kocsi legkorábbi európai ábrázolása. A fentebb vázolt rézkor végi történelmi események által kiváltott népmozgásokkal összefüggésben, a Dunántúl dél-keleti szögletében egy déli eredetű népcsoport telepedett meg, mely keleti és helyi rézkori elemek felhasználásával kialakította a Vucedol-zóki kultúrát. Ez a későrézkor végén megjelenő népesség már aDK-Dunántúl legkorábbi bronzkori kultúráját képviselte, míg a Dunántúl jelentős részén még a későrézkori badeni kultúra élete folytatódott Azóki kultúra agyagművességének szép példája a Zók-Várhegyről származó, erősen stilizált miniatűr madár alakú edényke (aszkosz), melynek másolata a vitrinben látható. A dél-kelet-európai eredetű edényformán már a helyben kialakult edényművesség forma- és díszítésbeli jegyei mutatkoznak. Az edényke felső részét eredetileg mészbetéttel kitöltött vésett minta borítja, a szárnyakat kis szalagíülek helyettesítik. (21). Bronzkor A dunántúli korabronzkor kibontakozása két, nagyjából azonos időben, i.e. 1900 körül érkező népcsoporthoz köthető, melyek a Dunántúl északi és déli területein letelepedve eltérő kultúrákat alakítottak ki. A Dunántúl északi részét a Makó csoport, déli részét, beleértve a Balaton környékét is, a dél-keleti eredetű Somogyvár-Vinkovci kultúra foglalta el. A kultúra edényművességét elsősorban a délről hozott hagyományok határozták meg. (Kerámiatabló I.). Az egyik legjellegzetesebb típus az egyfülű korsó (22), melyet gyakran kannelurákkal díszítettek. Sajátosak a hengeres testű palackok is, peremükön két pici füllel. (23). A külső és belső oldalon díszített alacsony talpon álló táltípus a helyi zóki hagyományokban gyökerezik. A Somogyvár-Vinkovci kultúrában azonban ez az edényforma eltérő díszítéssel és felületesebb kiképzésben jelenik meg. (Kerámiatabló I.).