Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

A korai bronzkortól megjelenő övcsatok alapján a bronzkori női öltözék alapformája, bőr, vászon, ritkábban bronzöwel összefogott egybeszabott ruha lehetett. A korai bronzkor elején a Dunántúl nagyobb részét és a Balaton környékét megszállva tartó Somogyvár-Vinkovci kultúra ékszerviseletéről jóformán semmit sem tudunk, hagyatékukból mindössze egy arany hajkarikapárt ismerünk. A dunántúli korai bronzkor végének (Kisapostagi időszak) ékszerdivatját a déli és közép-európai ékszerfajták együttes viselete jellemezte. A kagylókból, csigákból, bronzspirálcsövekből összeállított nyakláncokat a korai bronzkorban csak nők viselték, míg a déli eredetű, visszahajló végű nyakperecek (torquesek) a férfiviselet tartozékai voltak. A középső bronzkortól kezdve a nyakláncokat már inkább bronzspirálokból és különféle bronzcsüngőkből készítették, melyeket változatos módon, egyéni ízlés szerint fűztek össze. Az egyik lehetséges változatot, a szigligeti középső bronzkori kincsleletből származó spirálcsövekből és poncolt szívalakú díszítményekből állítottuk össze (2.)- A középső bronzkor végén és a későbronzkor elején az áttört szív- és félhold alakú csüngők váltak különösen divatossá. A bronzkor viseletében mindvégig megtalálhatók a nyakperecek is, a kiállított rovátkolt díszű darab már a későbronzkori öltözékhez tartozott (10.). A korai bronzkortól kezdve férfiak-nők egyaránt hordtak különféle, drótból tekercselt bronzkarikákat, szív és csónak alakú bronz és arany hajdíszeket, melyek copfszerű hajviseletre utalnak. A tömör, visszahajtott végű, csónak alakú arany hajdíszek a középső bronzkor divatjához tartoztak (1.), a bronzhuzalból tekercselt hajkarikapár a későbronzkori Halomsíros kultúrából való (11.). A korai bronzkortól folyamatosan viselt diadémok (fejdíszek) a női viselet tartozékai voltak, melyeket rangjelzőként esetleg férfiak is viseltek. A különösen a középső bronzkorban kedvelt pántdiadémtípus késő bronzkori használatát mutatja a halomsíros időszakból származó csabrendeki diadém, melynek viselője a társadalom kiemelkedő tagja lehetett (9.). A bronzkor folyamán, de különösen a középső bronzkorban igen kedvelték a különféle felvarrható ruhadíszeket, csüngőket, melyeknek viseleti módjáról, rendszeréről azonban semmi biztosat nem tudunk. A dunántúli középső bronzkori viselet jellegzetes kellékei voltak a fecskefarok formájú csüngők (5.), az öntött, díszített korongok^.) a szív és félhold alakú csüngők, a felvarrható fésűszerű és ember alakú díszítmények, melyeknek egy része a Dunántúli Mészbetétes kultúra helyi fémművességének terméke volt. A nagyméretű szív (8.) és fecskefarok alakú csüngő (7.) több azonos darabbal együtt kincsleletből származik. Nagyságuk és azonos méretük arra utal, hogy ezek az ékszerformájú tárgyak értékmérő, azaz „pénz" szerepét tölthették be. Emellett természetesen nem lehetetlen ékszerként való használatuk sem. Ruhára erősítve hordhatták a bronzkor folyamán általánosan viselt szemüveg alakú spirális csüngőket is (3.). Jellegzetesek a bronzkori viseletben a különböző méretű gömbszelet alakú (4.), vagy kúpos, két lyukkal ellátott ruhadíszek, „pitykék" is, melyeket időnként különösen nagy számban használtak. A karperecek viselete igen jellemző mindvégig a bronzkorban. A bronzkor korai időszakában megjelenő spiráltekercsek mellett (19.) a középső bronzkortól kezdve koronként változó formájú karpereceket is viseltek. A kétféle karékszer használata végig kísérte az egész bronzkort, a finom rovátkolással díszített öntött karperecpár (15., 16.), és spiráltekercs (18) a későbronzkori Urnamezős kultúra népének viseletéhez tartozott. A kartekercseket és karpereceket mindkét alkaron viselték, az utóbbiakat ritkábban párosával is hordták. A bronzkori viseletre jellemző a bronzlemezből hajtott, vagy bronzhuzalból tekercselt gyűrűk használata is. A kézen és néha lábujja-