Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

kon is viselt gyűrűk valószínűleg nem a hétköznapi, hanem az ünnepi viselet kellékei lehettek. A bronzkori viseletben mindvégig megfigyelhető az egyes időszakokban változó formában megjelenő dísztűk használata. A korai bronzkor sajátos, déli eredetű, dróttal tekercselt fejű ún. ciprusi tűit a középső bronzkorban a Dunántúlon különféle lemezes, gömbös és kúpos fejű tűk váltják fel. Ezeknek a tűknek a funkcióját nem ismerjük, csak feltételezhetjük, hogy ruha- és hajdíszként szerepelhettek a viseletben. A tűk ruharögzítő szerepe a későbronzkori Halomsíros kultúra csontvázas temetkezései29. ben figyelhető meg először. A nők köpenyüket, két vállukon, hegyükkel felfelé néző tűkkel fogták ruházatukhoz. A férfiak öltözékéhez ugyancsak köpenyszerű felsőruha tartozott, de ezt csak az egyik vállon tűzték meg. A ruharögzítő tűk nyakán levő lyukba (12.) vagy a duzzadt részt díszítő bordázatra (12.) fonalat erősítettek, majd a ruhába szúrt tű hegyénél rögzítették, megakadályozva annak kicsúszását. A tűknek ez a fajta használata már a fibulák előzményének tekinthető. A Halomsíros kultúra jellegzetes