Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

9. (7.), melyeket rézgyöngyökkel, rézcsövekkel, átfúrt állatfogakkal kombináltak. Kedvelték az átfúrt csontlapokból összeállított ékszereket is. A különféle nyakláncokat az életben nemcsak díszként hordták, hanem védő-bajelhárító szerepük is volt. Bronzkor Az i. e. II. évezred elején, a balkáni népmozgásokkal összefüggésben megjelenő déli népelemek és a badeni kultúra összeolvadásának bonyolult folyamataként kialakult a kárpát-medencei korai bronzkor, melynek ékszerdivatját a betelepült égei-balkáni népek határozták meg. A bronzékszerek részben még importként kerültek a Kárpát-medencébe, de közülük néhány már feltétlenül helyi készítmény lehetett. Az i. e. II. évezred elején, az Alpok térségében, nyugat-európai és steppei eredetű elemekből ötvöződött az a közép-európai fémművességi központ, melynek termékei az i. e. 18. század közepétől gazdagították a dunántúli ékszerdivatot. A középső bronzkorban a dunántúli műhelyek nemcsak ezeket utánozták, de sajátos ékszerfajtákat is kialakítottak. A középső bronzkor utolsó századában (i. e. 16. század) a Kárpát-medencei középső bronzkori népcsoportok átrendeződésével új egységes fémművesség és ékszerdivat alakult ki. Újabb ösztönzéssel hatott a helyi fémművességre és ékszerviselet alakulására a későbronzkor elején, az i. e. 13. században nyugat felől megjelenő Halomsíros kultúra népének betelepedése is.