Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

A kelták első népcsoportjai a Rajna vidékéről elindulva az i. e. 4. század elején érték el a Kárpát-medencét, általános beáramlásuk azonban csak az i. e. 3. században zajlott le. A kelta népesség viseleti szokásairól, ruházatáról már írott források, egykorú ábrázolások is tájékoztatnak bennünket, melyek a sírfeltárások adataival alátámasztva hozzávetőlegesen hű képet tárnak elénk. Diodóroszi. e. 1. századi történetíró leírása szerint a pompaszerető kelták különösen kedvelték a színes, tarka ruhákat és a sok ékszert. Ékszereket nemcsak a nők viselték, hanem a férfiak is. Ötözékük élénk színű kockás, csíkos anyagokból készült, melyet a nők gyakran díszítettek virággal, rojttal. Az előkelő nők ruháinak anyagát arannyal is átszőtték. A kelta férfiak ruházata tunikaszerű felsőrészből és térdig érő vagy hosszú nadrágból (brakes) állt, melyhez télen gyapjú, nyáron könnyebb anyagból készült átvető, köpeny tartozott. A nadrág, melyet feltehetőleg a keleti sztyepp-vidék lovas népei kezdtek viselni, Európában először a kelták körében terjedt el széles körben. A nők derékban összefogott, hosszú ruhát és a 10. férfiakéhoz hasonló átvetőt viseltek. A Duna melléki kelta nők a hosszú ruha fölé egy rövidebb tunikát is vettek, melyet a két vállon fibulákkal tűztek össze. Ezt az ősi viseletet a pannóniai kelta nők a római hódítás után az 1-2. században is viselték, vállukon a római kori bennszülött viselet jellegzetes ékszerével, a szárnyas fibulával. A kelta viselet elengedhetetlen kellékei voltak a fibulák (8-12.). Ezekkel fogták össze férfiak-nők egyaránt a felső köpenyt, általában elől, oldalt az egyik, vagy két-