Müller Róbert - Petánovics Katalin - M. Virág Zsuzsanna: Ékszer- és viselettörténet (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 5. Keszthely, 1987)

bronzkori nők megtűzött köpenyük alatt övvel összefogott, egybeszabott hosszú ruhát viseltek. Az előkelő viselethez tartozó bronzövek mellett (14.) hegyes korongokkal díszített, illetve bronzkapcsokkal ellátott bőr- vagy vászonöveket is hordtak. Az övdíszítő korongok a Halomsíros kultúra jellegzetes viseleti tárgyai (21-23.). A későbronzkori női viselet formájáról, díszítéséről egykorú ábrázolások, idolok alapján is tájékozódhatunk, melyek feltehetőleg az ünnepi viseletet tárják elénk (fríz 2-3. kép). Az idolok díszítése a különféle ékszerfajták viselete mellett a ruhák gazdag hímzett mintázatáról tanúskodik. Vaskor Azi. e. 8. században új kultúra feltűnése jelentette a dunántúli korai vaskor kezdetét. Az Alpok keleti előterében virágzó Hallstatt kultúra a só bányászatának és kereskedelmének köszönhetően kiterjedt kapcsolatokat tartott fenn Közép-Európával s főként Itáliával és a Balkánnal. Ez a kultúra i. e. 8. században kiterjesztette fennhatóságát a Dunántúl területére is. A kor ruházatának formájáról keveset tudunk, bár ruhamaradványok és ábrázolások is ismertek. A névadó lelőhely, Hallstatt sóbányáinak elhagyott tárnáiban bányászfelszerelések mellett ruhadarabok is fennmaradtak, de ezek csupán a bányászok munkaruházatának kiegészítő kellékei voltak. A dunántúli Hallstatt-kov női öltözékének formáját talán a Sopron-burgstalli urnák oldalán fennmaradt néhány alakos ábrázolás mutatja. Ezek az erősen stilizált, geometrikusán leegyszerűsített alakok valamiféle rövidebb, egybeszabott, öv nélküli mintás ruházatra engednek következtetni (friz 4.). Az ékszerek viselete elsősorban a női öltözéket jellemezte, míg a férfiak általában csak ruhakapcsoló ékszere ket,fibulákat hordtak. A különböző típusú fibulákból a gazdagabb nők a kelleténél is többet viseltek, melyek így, gyakorlati szerepük mellett ékszerként is szolgálhattak. Az egyszerűbb női viselethez általában egy-egy fibula tartozott. A korai Hallstatt időszakban a csavart, vagy bordázott hátú ívfibulák m ellett az egész Dunántúlon különösen kedvelték a finoman díszített csónakhátú fibulákat. A kiállított csónakhátú fibulák egy sírból származnak, s valószínűleg egyetlen gazdagabb öltözékét díszítették (2.). Széles körben viselték a késő Hallstatt kor jellemző típusát, a Dunántúlon is megjelenő gombos lábú ún. Certosafibulát. Az időszak végén kedvelték a különféle állat alakú fibulákat is, melyek a kor különleges ékszerei voltak. A női viselethez tartoztak a különféle karikaékszerek is, a hátul nyitott nyakperecek (1.), a kar- és bokaperecek A karpereceket legtöbbször mindkét karon, ritkábban párosával is hordták. A dunántúli Hallstatt kori viseletben is megtalálható tömör, bordázott karperecek (3.) a délkelet-alpi Hallstatt körben is különösen kedveltek voltak. A bokaperecek elsősorban a gazdagabb viselet kellékei lehettek. A nyak ékszerei közé tartoztak a különféle gyöngyökből, többek között borostyánból vagy sárga-kék üveggyöngyökből, agyag- és vasgyöngyökből összeállított nyakláncokis, melyet néha nyakpereccel együtt viseltek. Az ebben a korban is megtalálható különféle tűk közül a legdivatosabbak a plasztikus, gombos szárúak voltak, melyek hajba vagy ruhába tűzve ékszerként szolgálhattak. A dunántúli Hallstatt időszaknak a kelták betelepülése vetett véget, mely egyben a Kárpát-medencei késő vaskor kezdetét is jelentette.