Gyulai Ferenc - Petánovics Katalin: A Balaton természeti képe. A láp haszna (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 1. Keszthely, 1990))
A Balaton természeti képe
GYULAI FERENC A BALATON TERMÉSZETI KÉPE A Balaton keletkezése A Balaton Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű édesvizű sekély tava. A tó a Dunántúl közepén fekszik. Északon a Balaton-felvidék, keleten a Mezőföld, délen és nyugaton a zala-somogyi dombvidék határolja. Vizének felülete 595 km 2 . Középvívízállás idején vízszintje 104,57 m Adria feletti magasságban van. Térfogata ekkor 1,8 km 3 . A tó hossza Fenékpuszta és Balatonakarattya között 78 km. Alsóörs és Siófok között a legszélesebb, itt 12 km. Atihany-szántódi szorosnál a két part távolsága mindössze 1,5 km. Partvonalának hossza 239,6 km. Átlagos vízmélysége 2-3 m. Legmélyebb részén, a „tihanyi kút"-ban mélysége eléri all métert. A Balaton vízgyűjtő területe 5774,5 km 2 . Legnagyobb befolyása a Zala folyó, természetes lefolyása a Sió csatorna. A Balatont mintegy 130 vízfolyás táplálja. A tó víztömege átlagosan 2,25 év alatt cserélődik ki. Vizének hőmérséklete nyáron elérheti a 26 °C-t is. Hazánk egyik legkedvezőbb éghajlatú területén fekszik, ezért a napsütéses órák száma megközelíti a kettőezret. A Balaton világviszonylatban is az egyik legjobban kutatott tavak egyik. A tó kutatása már a századfordulón elkezdődött. Ebben elévülhetetlen érdemeket szerzett id. Lóczy Lajos és Cholnoky Jenő. A kor kiváló tudósai eredményeiket 32 kötetben „A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" c. monográfiában tették közzé 1897-1913 között. 1927-től a Tihanyban létrehozott Magyar Biológiai Kutató Intézet koordinálja a Balatonnal kapcsolatos kutatásokat. Rajta kívül számos más intézmény, kutatóhely, társadalmi és állami szerv foglalkozik a térség problémáival. A Balaton eredetileg ökológiai szempontból vizsgálva oligotróf tó (mérsékelt biomassza élőanyag forgalmú), azonban napjainkra tápanyagban annyira feldúsult (eutrofizáció), hogy mezotrófriak (közepes biomassza forgalmú), egyes öblözeteit (pl. keszthelyi, szigligeti) pedig hipertrófnak (magas biomassza forgalmú) minősíthetjük. A Balaton kialakulása már régóta foglalkoztatja a szakembereket. Az erre vonatkozó első tudományos értékű elmélet Bél Mátyás (1684-1749) nevéhez fűződik. Véleménye szerint a tó nem más, mint a Zala folyó kiszélesedő medre. Igazából azonban csak századunkban a technikai fejlődés megteremtette modern geológia kialakulása idején lángoltak fel a Balaton „születésével" kapcsolatos viták. E téren alapvető Lóczy Lajos munkássága, bár még ma sem teljesen lezárt ez a kérdés. A vita alapvetően a körül zajlik, hogy a Balaton medrének kialakulásában a vetődésekkel határolt besüllyedéseknek, vagy a Dunántúli hegységen nagy erővel átbukó, főnszerű szélnek volt-e nagyobb szerepe. Lóczy Lajos (1913) szerint a Balaton árka négy hosszanti és haránttörések mentén besüllyedt medencéből alakult ki a pliocen kor végén. A medencéket előbb hátak választották el, melyek később abráziós úton (lemosódás általi elpusztulás) egyesültek. Cholnoky Jenő (1918) a tó kialakulását a Zala fürjei ópleisztocén batu-kaptúrájával (lefejezés miatti irányváltozás) magyarázza. A tó medencéje szerinte a két hosszú part közelében létrejött törésvonal mentén süllyedéssel alakult ki.
