Gyulai Ferenc - Petánovics Katalin: A Balaton természeti képe. A láp haszna (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 1. Keszthely, 1990))

A Balaton természeti képe

tán módon távoli faunaterületekről 13 alfaj került a Balatonba. Ezek nagy többsége kiválóan alkalmazkodott az új körülményekhez. 1970-ben a folyami géb (Neogobiusfluviatilis) (24), majd a nemkívánatos haszonhalakkal behurcolt kínai razbora (Pseudorasbora parva) (4) elszaporodása keltett aggodalmat. A Balaton évszázadunkban végbement vízminőség-romlásának, az eutrofizációnak, és az ezzel összefüggő ökológiai változásoknak súlyos kihatásai voltak és vannak a vízi élővilágra. A továbbiakban a diorámában található halfajok részletes leírása helyett inkább a halászati szempontból fontos fajok állománysűrűségében bekövetkezett változásokat elemezzük. A fogassüllő (Stizostedion lucioperca) (7) a leghíresebb balatoni hal. E biológiai és halászati szempontból igen fontos halfaj mennyisége vészesen lecsökkent. Ráadásul a mai balatoni fogassüllő mérete sokkal kisebb, mint a 3-4 évtizeddel korábbiaké. A berkek, elsősorban a Kis-Balaton lecsapolásával a süllő, hasonlóan a többi halhoz, elvesztette legnagyobb ívóhelyét, „boldog gyermekkorát". A nyílt vízben kevesebb a planktonrákok mennyisége, gyérebb a fenékfauna. Amikorra a süllő eléri a 25-30 cm-