Gyulai Ferenc - Petánovics Katalin: A Balaton természeti képe. A láp haszna (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 1. Keszthely, 1990))

A Balaton természeti képe

Nem túl gyakran, de még megtalálható a sekély vízben hínárlevélre tapadva a zöld hidra (Chlorohydra viridissima) (6). Planktonrákokkal táplálkozik, bimbódzással szaporodik. Régen még mindenütt megtalálhatók voltak, de ma már csak a Fűzfői-öbölben élnek a szivacsok. A vízminőség romlása, azaz az eutrofizáció fokozódása végveszélybe sodorta őket. Nádszálra, vízbe dobott tárgyra telepszik a balatoni szivacs (Spongilla carteri balatonensis). A mohaállatok (Bryozoa) (5) változatos, mohára emlékeztető, elágazó telepeket hoznak létre. A szivacsokhoz hasonlóan állományuk csökken. A Balaton élőhelyei közül a tófenék (bentál) a legnagyobb kiterjedésű. Ennek nagy részét finom iszap borítja. Az iszap szervesanyag-tartalma a Balaton tengelyében a Keszthelyi-öböl felé haladva egyre nő. Az iszaplakó állatok közül legjelentősebbek a fonálférgek (Nematodák), a kisrákok (Cladocera, Ostracoda, Copepoda rendek) (28) és a már korábban bemutatott árvaszúnyog (Chironomidae) lárvák. Megtalálhatjuk itt a gyökérlábúakhoz tartozó óriás amőbát (Pelomyxa sp.) (31), mely testének körvonalait folyamatosan változtatja, állábakkal mozog. Itt él a héjas amőba (Testacea sp.) (27) is, amelynek testét szilárd héjkéreg fedi. Ató puhatestű (Mollusca) (29) faunája fajokban nem túl gazdag. Az iszapos fenék nevezetes tagjai a balatonifestőkagyló (Unió pictorum balatonicus). 1934-1937 között inváziószerűen szaporodott el a tóban a Dunáról behurcolt vándorkagyló (Dreissena polymorpha). De élnek itt tavi kagyló (Anodonta sp.) és folyami kagyló (Unió sp.) fajok is. Híres a kavicscsiga (Lithoglyphus naticoides). Ezek a puhatestűek hihetetlen mennyiségű vizet szűrnek meg és közben eltávolítják a benne talált szerves törmelékeket, apró élőlényeket, az egészségre káros baktériumokat. Sajnos állományuk egyre fogy. Ebben azonban nem az eutrofizációnak, hanem felszaporodó természetes ellenségeiknek van szerepe. Tavasztól - őszig a halak - elsősorban a ponty és a keszegfélék - pusztítják őket, ősztől-tavaszig pedig a szárcsák tizedelik meg állományukat. A Keszthelyi- és néhány más elalgásodott öblözetet kivéve, a nemragadozóhalak táplálékigényét, a Balaton nyílt vízi részében élő táplálékszervezetek - Zooplankton, zoobentosz (vízfenéken élő állati szervezetek közössége) - nem tudják fedezni. Ezért ezek a halak a parti övből szerzik be a fenntartásukhoz és a szaporodásukhoz szükséges energiát, ami által egyre fokozódó táplálékkonkurrencia alakul ki. A Balatonba telepített eredetileg növényevő fehér busa (Hypophtalmichthys molitrix) és a pettyes busa (H. nobilis) áttért a Zooplankton, elsősorban a planktonrákok fogyasztására. Hatásukra nagymértékben gyérült az ökoszisztémában betöltött szerepük miatt kulcsfontosságúnak ítélt planktonrákok mennyisége. A Balaton halfaunája A Kárpát-medencében 74 halfaj él. Ebből a Balatonban és vízgyűjtő-területén 42 faj fordul elő. A tóban ma 20-24 halfaj alkot kisebb-nagyobb populációt. Horgászati, halászati jelentőséggel 15-17 faj bír, s közülük is csak 7-8 faj fordul elő nagyobb mennyiségben. A Balaton halfaunájában először a századfordulón, majd a 30-as évek tájékán következtek be változások. Napjainkra már számos őshonos halfaj gyakorlatilag kipusztultnak tekinthető. A Balaton környéki lápok elsősorban, a Kis-Balaton lecsapolásával tűnt el a korábban tömeges előfordulás miatt közkedvelt réti esik (Misgurnus fossilis) (29) és a lápipóc (Umbra crameri) (22). Célzatos telepítésekkel, olykor spon-