Gyulai Ferenc - Petánovics Katalin: A Balaton természeti képe. A láp haszna (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 1. Keszthely, 1990))
A Balaton természeti képe
egyben elsőrendű érdekünk is, hogy óvjuk és védjük a Balaton értékes és hasznos árvaszúnyog faunáját. Éppen ezért az évente több ízben végzett szúnyogirtás során a szakemberek tekintettel vannak az árvaszúnyog faunára. A Balaton egyes térségeiben a szúnyogirtást szuperszelektív szerrel, a Bacillus thuringiensis var. israeliensis hatóanyagú készítménnyel végzik. A Balaton környékének talajviszonyai A talajtakaró a litoszféra, (kőzet), atmoszféra (levegő), hidroszféra (víz), és a bioszféra (élővilág) együttes hatásaként jött létre. Ez a folyamat sok millió év óta tart és még ma sem tekinthető lezártnak. A talaj tulajdonképpen a földkéreg laza, mállott része, amely a termékenység tulajdonságával rendelkezik. V. V. Dokucsajev megállapítása szerint a talaj önálló természeti képződmény, amelynek létrejöttéhez öt talajképző tényező együttes hatására van szükség. Ezek: a talajképző kőzet, az éghajlat, a növény- és állatvilág, a domborzati viszonyok és a talajok kora. Az ember azonban jelentősen módosíthatja a talajképződésben érvényesülő természeti tényezők hatását. A Balaton vízgyűjtő területének nyugati része a Dunántúli-dombság nagytájához tartozik, amely az Alpokalja és az Alföld között helyezkedik el. Ennélfogva az atlantikus, kontinentális és szubmediterrán éghajlati hatások területünkön különbözőképpen keverednek. A talajtípusokban is megfigyelhető ez a változás. Nyugatról kelet felé haladva a következő főbb talajtípusokkal találkozunk, pangóvizes barna erdőtalajok, agyagbemosódásos barna erdőtalajok barnaföldek, csernozjom barna erdőtalajok és csernozjomok. A Balaton-felvidék egyes helyein a szubmediterrán éghajlati tényezők a talajtakaróban gyenge kilúgzást és vörös árnyalati felhalmozódási szinteket hoztak létre. A Bakony kőzethatású talajainak kialakulásában a bazalt alapkőzet és az ebből képződött nyirok játszanak szerepet. Egyes hátakon dolomit kőzeten létrejött rendzinákat találunk. A medencékben legtöbbször barnaföldeket ismerhetünk fel. A Balaton-felvidéken található permi vöröshomokkő kedvezett az agyagbemosódásos barna erdőtalajok és a podzolos barna erdőtalajok létrejöttének. A Bakonyon átbukó leszálló légmozgások a Balaton déli partját szárítják. Ezért ebben az irányban csernozjom jellegű talajokat és barnaföldet találunk. A déli part Somogy felé eső részén levő löszterületeken csernozjom talajok képződtek. Itt a kilúgzás minimális, hiszen a természetes vegetáció nem alkotott erdőt. A Balaton vízgyűjtő területeinek mélyebben fekvő, tehát a felszíni és a talajvizek miatt nedvesebb területein, réti talajok keletkeztek. Atúl sok nedvesség és a levegőtlen viszonyok hatására képződött szerves anyagok a talaj humuszos szintjét feketére festik. A hegységek közötti völgyek, a gyenge lefolyású medencék pl. Tapolcai-medence, KisBalaton, Nagyberek részben ellaposodtak. Itt láptalajok képződtek. Jellegzetes síklápok ezek, ahol a vízborítás miatt elbomlani nem tudó növényi eredetű szerves anyagok iszappal, csigák, kagylók mészvázaival keveredtek. A talaj semmivel nem pótolható, az élet fennmaradásához nélkülözhetetlen kincs. Pusztulása olykor nincs arányban képződésével. Az emberi birtokbavétel előtt a Balaton vízgyűjtő területének becslések szerint mintegy 3/4 részét borította erdő. Ma a fokozott erdőgazdálkodási tevékenység ellenére a területnek csak 1/4 részén van erdő. Az erdő pedig védi a talajt, nem enged utat a felszínromboló erőknek: a víznek és a szélnek. A mezőgazdaság fejlődése, az iparosodás és az urbanizáció a terület jelentős részén megváltoztatta a természetes növénytakarót.
