Gyulai Ferenc - Petánovics Katalin: A Balaton természeti képe. A láp haszna (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 1. Keszthely, 1990))

A Balaton természeti képe

és a tiszta alumínium-hidroxid. Az alumínium-hidroxid izzításával állítják elő a timföldet. Belőle elektrolízissel nyerik a fém alumíniumot. A harmadkor beköszöntével a Balaton vidékén még mindig szárazulat volt. Képzeletbeli harmadkori tájat láthatunk a növénykövületek mögötti zöld háttérfotón. A trópusi éghajlat az előző korok képződményeit sok helyen lepusztította. Dudar és Balinka vidékén e korban keletkezett a napjainkban bányászott barnaszén. Az eocén kor közepe táján a tenger újra elérte Sümeg-Aj ka vonalát. Az innen származó mészkőben többek között „Szent László pénzének" nevezett óriás egysejtűek (Nummulites sp.) (11) és tengeri szivacs mészvázait találni. Az eocén időszakot erős lepusztulás követte. Az oligocén időszak üledékei a Balaton környékén csak hézagosan maradtak fenn pl. Városlőd környékén kavics és konglomerátum alakjában. A tó környékének tartós lepusztulása miatt e rétegek hiányoznak. A miocén kezdetén újra sivatagivá vált a klíma, majd fokozatos lehűlés kezdődött. Márkó, Devecser, Nyirád, Herend vidékén található kavicsok, konglomerátumok, Gyulakeszinél pedig riolittufával elegyes konglomerátumok az egykor itt létező tenger üledékei. Ezek a parti túrzásokból származtak. Megtévesztő a benne található osztriga héj, mert e kavicsokat nem a tenger munkájának tartjuk. A Mezőföld és a Somogyi dombság helyén ekkor kristályos hegységek és óidőből származó hegyek voltak. Sebes vízfolyások görgették le innen a kavicsokat. A tengerparton ezután az elhullott kagylók héja közéjük keveredett, a kiváló mészsók pedig az egészet összecementálták. A miocén időszak közepe táján hatalmas kiterjedésű tenger borította a Balaton vidékét, amely a mai Bécs területétől az Arai tóig terjedt. Az időszak legvégén a mediterrán tengerből a Szarmata beltenger fűződött le. E tenger üledéke az a nagyon töm ör felépítésű mészkő, amely a Tapolcai-medencében Balatonszepezd és Zánka körül a felszínen, a Tihanyi-félsziget alatt, a déli parton pedig Zamárdi, Szántód és Balatonföldvár térségében található. A szarmata mészkőben rengeteg toronyalakú apró csigát (Cerithium sp.) találni. Márkónál cápafog (9) került elő. E mészkő nem mállik, rajta talaj nem képződik. Alefolyó víz oldja, a kőzet belseje egy idő után kiüregesedik. A Tapolcai-fennsíkon található 5-100 m átmérőjű dolinák a kőzet belsejében kialakult üregek besüppedésével keletkeztek. Erőteljes a barlangképződés is. A tapolcai Tavasbarlang triász dolomitra települt szarmata mészkőben alakult ki keveredő vizek hatására. A tapolcai Kórház-Barlang szarmata mészkőben korrózióval alakult ki. Száraz levegője miatt asztmatikus megbetegedések gyógykezelésére használják. A miocén végén kezdődött el, de csak a pliocen időszakában fejeződött be a Kárpát-medencében a hegyképző erők tevékenysége. Hatásukra a paleozoikumban képződött kristályos hegységek, amelyekből már néhányat ismertettünk a kőzetek kialakulásával kapcsolatban, lassan lesüllyedtek. Helyüket egy új, sekély beltenger foglalta el, amely folyamatosan töltődött? Ez az ún. Pannon tenger. Egyik öble a mai Balaton helyén volt. A pliocen időszak első harmadát alsó- és felsőpannon időszakra osztjuk. A szarmata mészkőre üledékfolytonossággal rétegződtek az alsópannon rétegek. A tapolcai és devecseri téglagyáraknál ez agyagos, a Szent György-hegy alatt homokos, a Kálimedencében apró kavicsos (9), kvarchomokos, kvarcitos üledékek képződtek, olykor elérik a 100 méter vastagságot is. A felsőpannonban vastagabb homokos és kőzet lisztes rétegek képződtek, melyek agyagrétegekkel váltakozva fordulnak elő. Az északi parton a Tapolcai-medence bazalthegyeinél és a Tihanyi-félszigeten vastagságuk 200 méter. Itt a bazaltos takaró megvédte őket a lepusztulástól, a jégkorszaki (pleisztocén) szelek