Gyulai Ferenc - Petánovics Katalin: A Balaton természeti képe. A láp haszna (A Balatoni Múzeum Állandó Kiállításának Katalógusai 1. Keszthely, 1990))
A Balaton természeti képe
mélységben, a föld kérge alatti izzón folyó kőzetolvadékból kristályosodással keletkezett. A fent bemutatott fillitösszlettel a gránitöv Siófok térségében találkozik. A perm időszakban már szárazulat borította a Balaton helyét. Őskori hegység lábánál feküdt ekkor a Balaton mai területe. A hegység magaslataiból hihetetlen mennyiségű kőzetet hurcoltak magukkal az időszakos és állandó vízfolyások. A hordott, görgetett anyagot a hegység lábánál delta-üledékként rakták le. Ebből keletkezett Badacsonytomaj-Zánka-Balatonfüred-Vörösberény vonalában a híres permi vörös homokkő (11, 12). Vörös színét vastartalma adja. Ez átalakult kőzet. A permi üledékösszletet - alulról felfelé haladva - egyre finomodó szerkezet jellemzi. Vastagsága helyenként eléri a 1000 m-t is. E rétegek kevés kövületet tartalmaznak. ABalatonfüred és Füle mellett előkerült évgyűrű nélküli ősfenyőtörzsek meleg, csapadékos, majd később lassan csökkenő nedvességű éghajlatról beszélnek. Balatonrendesnél pedig egy őshüllő lábnyomát őrizte meg a homokkő finom rétege. E kőzetet építkezésnél szívesen alkalmazzák, épületek és kerítések lábazata készül belőle. A kőzet máladékaiból képződött termékeny, vörös színű talajon jó minőségű szőlő terem. A permi vörös homokkő kishozamú forrásait a repedéseken át felszálló, a vulkáni utóműködésekből származó széndioxid szénsavassá teszi. A füredi „savanyú vizet" szívgyógyászati célokra használják. A földtörténeti középkor triász időszaka nagyarányú tenger-előrenyomulással kezdődött. A Földközi-tenger őse, a Thetys tenger a permi szárazulatot szigetvilággá alakította. A mai Balaton helyén tenger volt. Ez azonban nem volt igazi mély tenger. Az alsótriász idején Csopak vidékén a tengerből lemezes dolomit rakódott le, melyre palás és homokköves rétegek települtek. A Vörösberény és Liter közötti dolomit (8) a középsőtriász tengerének üledékéből képződött. A Megye-hegyi dolomitformáció 200-300 m vastag. A vörösberényi Megye-hegyen és a felsőörsi Forrás-hegyen vörös és sárga színű tűzköves mészkő (23) képződött diabáztufa közberétegződéssel. A felsőtriász legrégebbi tengeri üledéke a füredi mészkő (24). Balatonfüreden találjuk a Lóczy-barlangot, melyet e mészkő repedései mentén hévizek alakítottak ki. A felsőtriászban még két jellegzetes rétegsor rakódott le: a veszprémi márga sorozat és afődolomit összlet. A sárgásszürkés színű márgaréteg számos ősmaradványt rejt: mohaállatok, szivacsok, kagylók, csigák, lábasfejűek, pörgekarúak, tengeri sünök, tengeri csillagok kövületeit. A veszprémi Jeruzsálem-hegy márgabányájából páratlan lelet a kavicsfogú álteknös (Placochelys placodonta) teljes csontváza került elő. A márgára rétegződött dolomitösszlet a középkori üledéksorozat legnagyobb felszíni elterjedésű kőzete. Dolomitból épül fel a Veszprémi-fennsík, a Nyirádi-hátság, de a Keszthelyi-hegység egy része is (5, 6). A dolomit szintén tengervízből csapódott ki. Anyaga kalcium-magnézium karbonát (Ca (Mg C0 3 ) 2 ). Avastag, olykor 1000 m-t is elérő dolomitösszlet repedésein, hasadékain, üregein át a víz összegyűlik. A hegymozgások, karsztosodások eredményeképpen kitűnő vizű forrásokat találunk itt. A Nyirádi-hátság bauxit kitermelése során elvezetésre kerülő karsztvíz nagy segítséget jelent a környék vízellátásában. E dolomitösszlet (fődolomit) kövületekben szegény, többnyire csak egyfajta kagylófej maradványai (Megalodus sp.) találhatók benne. A dolomit sokoldalúan hasznosított. A zúzott dolomitot útkavicsolásra használják. A zsugorodásig hevített dolomitporból tűzálló tégla készül. Tűzterek aljának bélelésére ún. döngölőmasszát is készítenek belőle. Olyankor használják ezt, ha a tűztérben egyúttal bázikus kémhatásra is szükség van. A belőle készített vakolóhabarcs nehezebben köt, mint az égetett mész, de szilárdabb. Cserszegtomajon a triász dolomit karsztos töbreiben (szabálytalan kerek mélyedés) festékföldet találni.
