Dr. Dornyay Béla szerk.: Balatoni Múzeum Keszthely Értesítője 2. (Keszthely, 1941)

deltetéséről felvilágosítást adni 1891-ben még senki sem volt képes/ Mi is csak Giulio Turckho olasz várépítőmesternek nem régiben előkerült és 1570 tájáróf származó, keszthelyi váralaprajzából tudjuk, hogy ezek az egykori Keszthelyi vár, vagyis templomerőd palánk-, vagy pilóta-cölöpjei és alapfalai lehettek, illetve voltak! Persze az sincs kizárva, hogy a feren cesek előtt (1368 előtt) itt, a Keszthelyi Balatonpartra akkor még teljesen kiugró, vagy abba talán kissé bele is nyúló Szentlőrincdombon, még a templáriusok vagy az utánuk következő johanniták rendházainak és a velük ugy látszik összefüggő Szent Lőrinc-kápolnának (a mai premontrei sekrestyének/) megalapozásához szolgáló cölöpök (pilóták) maradványait, vagy legalább is ezek egy részét, tárták föl 1891 aug. 2-ika és 9-ike között és temették be utána végérvényesen, — legalább is azt a részét, amely az uj premontrei, kétemeletes gimnázium épülete alá esett! Folytatásuknak azonban még ma is meg kell lenniök a föld alatt és pedig — többek között — az 1902-ben fölállított gróf Festetics György-iéle bronzszobor alatt, valamint a pár évvel ezelőtt fölállított (de csak 1940 őszén fölavatott) országzászló alapépítménye alatt is és persze mindezek folytatásában is! Tényleg ez utóbbi alapjainak ásásakor én is megtaláltam itt a hánytföldet, mindenféle középkori cserép- és csont stb. töredékkel együtt, amelyek részben a régi vársáncok betöméséből, illetőleg a 18. században itt állott kis Kálváriadomb földjének elhordásából kerülhettek ki, részben pedig annak az özvegy Bakats Benedekné tulajdonát tevő korcsmaháznak törmelékéből, amelyet a vallásos érzéseikben megbotránkoztatott és ezért felbőszült ájtatoskodók, tudvalevőleg (Bontz: p 210) földig leromboltak! Ez volt különben az 1715-ik évi »Prohibita« -ban is emiitett korcsmaház. Midőn az egykori Keszthelyi vár történetére vonatkozó bármilyen csekélynek is látszó adat, vagy felszínre került töredék fontosságát itt újból hangsúlyozom, nem fejezhetem be megemlékezéseimet méltóbban, mint a nagy Ipolyi Arnoldunk következő szavaival: »örizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek s ezáltal is üresebb legyen a mult, szegényebb a jelen s kétesebb a jövő!« Balatonhidvég ezüstérem-lelete (1941. V. 5.) Irta : DP. Dornyay Béla. Alig simultak még el a vörsi bronzkori aranylelet zugforgalomba kerülése, valamint a magyar régészet és az illetékes muzeumok nagy kárára, az állítólagos beolvasztásuk (?!), tehát a sajnálatos elkallódásuk nyomán keletkezett és még a hatósági és csendőri nyomozással is tetézett izgalmak hullámgyürüi, — már is egy