Dr. Darnay (Dornyay) Béla szerk.: Mit írt Horváth Bálint Keszthelyről 1848-ban (Balatoni Múzeumi Füzetek 8. Keszthely, 1948)

most felidézzük, illetve a nehezen megszerezhető könyvből azt itt tel­jes egészében is közöljük Keszthely érdeklődő közönségével. írja pedig Horváth Bálint, a 87—93. oldala­kon, átirva a mai helyesírásra, a következőket: Keszthely Kómái gyarmat. Amaz eredeti hár­tyairat szerint, mely Gyurikovits György birtokában van: Fenéksár hajdankorban a rómaiak idejében erős vár volt. Utóbb faluvá lőn s erősség maradt meg, melynek rom­jai még 50 év előtt láthatók valá­nak; a Balaton innenső részén fek­szik (most Fenéknek neveztetik), gróf Festetics Tassilo pusztája, ne­V ezetes arab fajú ménesével. Gesz­téi, vagyis Keszthely, Fenék fölött már Szt. István idejében megvolt, kinek parancsából a zalavári apát­ságnak tizedet fizetett. Ezen mező­várost 2. Endre a szerzetes vité­zeknek (crucigeris hospitalibus) ado­mányozta. Ezeknek megszűntével ki­rályi kezekre visszaesett. Zsigmond előbb Sárfenéki Frigyesnek Tátika várával, mely Keszthely és Sümeg között magas hegyen fekszik, elzá­Iogitá, mint Zsigmond e következő oklevele bizonyítja: Zsigmond Isten kegyelméből Magyar- Dalmát-Horvát stb. országok királya, brandenbur­giai őrgróf, a sz. római birodalom általános helytartója, cseh ország igazgatója, jelen levelünk által adjuk tudtára mindeneknek, miszerint mi Thadika várunkat Gesztel várossal, egyéb majorságokkal s hozzájáru l­ványokkal nemes és vitézlő katona Schárfeneki Frigyes hü szolgálatai­nak és zsoldjának felébe, mellyel neki tartozunk, 8020 tiszta arany forintért elzálogosítottuk és lekötöt­tük, nuis levelünk által, azon várat a mezővárossal, a mondott majorsá­gokkal és járul ványaikkal t. i. Nagy­ságos Miklósnak, néhai erdélyi vaj­dánknak és Dénesnek, székelyek grófjának és Péter mesternek, Mar­cali István fiának, szinte Marcaliak­nak s örököseiknek s utódaiknak, a fenn érintett 8020 tiszta arany forint­ban továbbra Iekötötie és elzálogo­sította; ugy mi is a fenn érintett Thadika várát járulványaival ke­zeinkhez vévén, a mondott levél­lel együtt, a fenn kitett Miklósnak és Lászlónak, Ádám fiainak, ki ismét Péter mester fia valu és azok örökö­seinek s utódainak zálogba adtuk és lekötjük Segusd nevü mezővárosun­kat, melyet Somogy vármegyében bírunk, minden járulványaival, gyü­mölcseivel, jövedelmeivel, az érin­tett 8020 tiszta arany forintokban, sőt elzálogosítjuk és lekötjük, addig általuk zálog címmel birandót, mig a 8020 tiszta arany forint általunk, vagy magyar király utódaink ál­tal meg nem adatik és le nem fi­zettetik. Ily lefizetés történtével pe­dig Miklós, Dénes, György, Miklós cs László, vagy örököseik, vagy utó­daik, bármily nemen lévők, ő vagy ők, kinek vagy kiknek az összeg le­fizettetnék, az a mondott mezővá­rost, annak járulványaival együtt, nekünk, vagy magyar király utó­dainknak, visszaadni, kézhez szolgál­tatni tartozik vagy tartoznak, min­den nehézség nélkül és akárki bi­randja e levelet, Miklós. Dénes, György, Miklós és László, vagy örö­köseik akaratjából és jóváhagyásá­ból, annak, vagy azoknak, hason­lókig illetékes joga legyen minden érintettekhez. Adatott a Viglesi vár­ban, mintszentek ünnepének harma­dik napján, 1404. (Fej. Cod. dip­T. X. v. 4., p. 322-323.) Nem sokára Zs : gmond ezután Pe­theő családnak ajándékozá. mely család utolsó sarjadékától, a 18. szá­zad közepe táján, tolnai Festetics Kristóf, királyi al-kincs'artónak el­adatott. A keszthelyi várt a várossal együtt 1589. megtámadták a törökök, hol a

Next

/
Thumbnails
Contents