Dr. Dornyay Béla szerk.: Aurelius császár zalalövői feliratosköve a Balatoni Múzeumban (Balatoni Múzeumi Füzetek 2. Keszthely, 1942)

Ismeretes, hogy a Balaton vidéke, főleg pedig a tájképi szépségekkel annyira ékes Balatonfelvidék, őskori és római emlékekben 'is gazdag. Leleteink jór része illetékes helyén, a Balatoni Múzeumban áll a szakértők és az érdeklődő nagyközönség rendelkezésére. A gazdag régészeti anyagban azonban a feliratos kövek és egyéb kőtári anyag még kevésbbé képviselt. Ezért minden egyes darab, amely a kőtári anyagunkat gazdagíthatja, fokozottabb figyelmet érdemel. Egyik legfeltűnőbb darabja az a fehér márványból faragott római feliratos kő, amely hosszas utánjárás után Z a 1 alö.vő r ő'I származónak bizonyult. Sőt szerencsés véletlen folytán az is kiderült róla, hogy Sági János közölte is a Keszthelyi Hírlap 1905. évi szeptember 3-i, 28. évfolyam 36. számában »ZalaLövő ősi sirjai« cím alatt megjelent, kilenc hasábos tanulmányában. Utána közölte a Tapolczai Lapok ÍI. évfolyam 38. száma is. Ezen adatok birtokában most már csak Mommsen nagy müvében (Corpus Inscriptionum Latinarum) kellett utána nézni, ami viszont azért nem ment a legkönnyebben, mert ez az igen fontos szakmunka, sajnos, nincs meg a Balatoni Múzeum könyvtárában. Végre a Veszprémi Múzeum szívességéből megkaptam e feliratos kőre vonatkozó adatokat, amelyekből azután kiderült, hogy itt egy régóta ismert és a szakirodalomban sokszor szereplő, tehát nevezetes kőről van szó. Erről a nem szakember Sági János még nem tudhatott, viszont a CIL-ben meg az nem nyomaira akadni, amelyek itt-ott kiállanak. Sok ház ezen elterjedt alapfalak köveiből épült. Különösen a helységnek éjszaki végéin még mintegy 40 négyszögölnyi téren lehet ily alapfalakra akadni; melyek szögleteiknél fogva számosabb épületekre mutatnak. Ámbár ezen alapfalak már sokhelyütt kiásattak és köveik építési anyagul felszedettek. Innét épült volna a szalaegerszegi vármegyeház is. »Mintegy kilenc esztendő előtt, épen ezen tér közepén, igen nevezetes feliratoskő is találtatott. A kőlap sárga-fehéres steier márvány, 2 láb 10 hüvelyk magas, 2 láb és 4 hüvelyk széles; nyilván csak töredéke egy nagyobb kőnek; felül a vésett keret egy részét lehet látni, melyben talán dombormű volt. (Hercules képét gyanítja Sacken.) Ez alatt 4.5 hüvelyknyi szélességben szép levéldiszítmény látható,, a legjobb római ízlésben, lemez által a következő felirattól elválasztva: M . AVRELIVS ANT . IMP . D HERCVLI POSVIT »Mindket felén egy ifjú rövid tunicában s ugy látszik, sipkával fején, botra támaszkodva. A lapos-dombormü rajza és kivitele igen jó, de meg van sérülve. Az iras a császárkori hibátlanabb jellemű, de betűi nincsenek gonddal bevésve. »Ezen emlékkövet tehát Marcus Aurelius császár maga személyesen állította volna