Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Gyulai Gaal Gaston: Süppedő sírdombok

Süppedő sirdombok. Irta GYULAI GAAL GASTON. (Két képpel.) A mig itt ülök íróasztalomnál, császtai magános tanyám nyitott ablakában s el-eluézem ezt a pompás darab vizet, méla csend vesz körül, melyet nem tör meg más, legfeljebb a tó hullámainak csendes locsogása. Itt-ott a nádiverób is megszólal, hallatja karicsoló szavát, s egy-egy ostoba poszméh donog fejem körül ; betévedt az istenadta a nyitott ablakon, s hogy itt benn van : kíváncsian röpköd körülöttem ; végig kutatja az egész szobát ... de ez aztán minden ! Majd ez is elhagy, nyilván elunta a dolgot s szabadba menekül. Csönd ós béke lakozik az egész napsütötte tájon. Szinte észrevétlenül lopja be magát lelkembe az a félig lusta, félig derült kedves melancholia, melyet a júniusi nap zsongító melege tesz kellemessé s aranyos sugara derültté, verőfényessé . . . a mikor az ember emlékeinek él s nem bántja semmi bosszúság, semmi bánat — hanem úgy érzi, mogbókólt az egész világgal. Ugy szeretem az ilyen napot! Órák hosszáig elnézegetek csendes tétlenségben. Szemben ablakommal, a túlsó parton Fonyód, a nagy messzeségek mindent kiegyenlítő kékes világában ; . . . előttem a tó messze kiszélesedő zöldes víztükre. Imbolygó, halovány köd borítja s csak itt-ott csillan meg a hullámok fodrán a napsugár ; ... a „szóleken" frissen nőtt idei nádas hajlong, üde halovány zöld színét csak jobban érvényre juttatja — az ellentét révén — az aranysárga, helylyel-közzel tavalyról megmaradt „avas nád" ; . . . . nyugatról pedig Pálköve, azontúl Ábrahám hármas dombja, majd legszélről a jó öreg Badacsony zárják bűbájos keretbe a láthatárt. Annyiszor elnéztem őket már, gyermekkorom óta, de betelni velük soha sem tudok. Elnézem őket s elgondolkozom. Nincs egyetlen pontja, a