Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Kuzsinszky Bálint: A Balatonvidék régészeti áttekintése

hagytak, azt mutatja, hogy a holttesteket inkább elégették, mint eltemették, az urnákba rejtett hamvakat kőlapokkal zárták körül s föléjük halmot emeltek. A Tátika alatt mintegy 100 halom áll, egyet felbontott közülök Csák Árpád s néhány edénjTe bukkant, melyek az előbbi korok durva, kézzel formált edényeivel szemben korongon készültek s kemencében lettek kiégetve. A tihanyi hegyen álló 4 halom egyikét magam metszettem át. A halom szélét kőgyürü szegte, belül legalul nagyobb, feljebb kisebb kövek voltak egymásra hányva. A legalsókon a pörkölés nyomai látszottak, egyébként csak kevés hamu és csontszilánk tünt szembe köztük. A. tárgyak között, melyeket a sirba szoktak tenni, az edényeken kivül rendszerint ott van a széles, kétélű vaskard, többnyire Összehajlitva, a kardkötő, lándzsavég s néhány fibula. Néhány év előtt Raposka táján kerültek napfényre ilyen sirok. A kelta emlékek minden sajátos jellege daczára bizonyos, hogy a dunántúli kelta néptörzsek már a római foglalást megelőzőleg, hosszú időn át összeköttetésben állottak a rómaiakkal. Tiberius császár idejében Pannónia északi határát a Dráva képezte s csak Domitianus alatt lett a Duna az, Pozsonytól— Eszékig. A mily hosszas és véres küzdelmek árán történt a Drávától délre eső rész elfoglalása, annyira zajtalanul ment végbe a rómaiak előnyomulása Drávától északra. Mig a Dráva—Száva közti vidék meghódít isára a benszülöttek ismételt betörései Itáliába, folytonos lázongásai kényszeritették a rómaiakat, a Duna vonalát csak azért szállották meg, hogy a Felső-Magyarországot lakó barbár quád-markoman törzsek, nemkülönben a dákok esetleges betörései ellen biztosítsák a római birodalmat. A Balaton nevét a római irodalomban először idősb Plinius emliti, ki a Vezúv 79-iki nagy kitörésekor vesztette életét. Sacus peiso a neve, több mint bizonyos azonban, hogy lacus Pelsot irt, a mint utána a többi feljegyzések mondják. Az a körülmény, hogy a rómaiak a Balaton nevét már az első század közepe körül ismerték, a midőn a Dunántúl még nem volt római provincia, csak ugy érthető, hogy már akkor érintette a Balatont egy útvonal, melyen a rómaiak jártak s a melyre azért volt szükségük, hogy a balkán-félszigetet Carnuntumon át a legrövidebb vonalban összekössék Galliával. Ez az útvonal később sem változott, ellenkezőleg még nyert jelentőségében, a mióta római provinciális területen ment át. Miután az egész Dunántúl római kézbe került, megtörtént