Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Kuzsinszky Bálint: A Balatonvidék régészeti áttekintése

A Balatonvidék, mint általában az egész Dunántúl emlékei e korból úgyszólván kizárólag urnatemetők. Az urnákat, melyek a tetemek Hamvain kivül csak néha egy-egy bronzsarlót, tűt vagy spirálist tartalmaznak, rendszerint a puszta földbe ásták el fél vagy egy m távolságban egymástól. A halottak eltemetósót e szerint a hallstatti korban az égetés váltotta fel. Urnatemetőkre eddig a Balaton vidékén Szigligetnél a Ciframajor körül, Raposkánál a Felső-Hatos malomnál, a csobánczi hegy oldalán és Balatön-Szt.Györgyön akadtak. A hallstatti kultúra kezdetét általában a Kr. e. 8—9 századra helyezik. Több határozottsággal mondhatjuk, hogy meddig tartott. A végével ugyanis nálunk már a történeti idő kezdődik. A kelták vándorlása az 5. század végén históriai tény. Egy részük Galliából Itáliába tört s Rómát komoly veszedelembe sodorta, a másik rész kelet felé véve útját, elárasztotta Cseh- és Morvaországot, a Dunántúlt, sőt benyomult a Balkánfélszigetre is. Az egyik ágról, a boiokról, kik Csehország területén, Boiohemum neve alatt (a mai Böhmen) erős birodalmat alapítottak, határozottan tudjuk, hogy a Fertő vidékének is lakói voltak-, a dákok azonban a Kr. e. I. század második felében kiverték onnan, s mivel az után ez a-terület sokáig lakatlan volt, Plinius mint désertaJjotorum emliti. A többi törzsek azonban, melyek a Dunántúl megtelepedtek, háborítatlanul maradtak, sőt még azután is, hogy római fenhatóság alá kerültek, nemcsak lakóhelyeiket tartották meg, hanem bizonyos értelemben közigazgatási egységeket képezhettek. Plinius és Ptolemaeus összesen 19 ily kelta néptörzset sorolnak fel Pannónia tei ületen. Néhányról, igy az azalokról, eraviskokról, broukokról is scordiskokról körülbelül még azt is megállapíthatjuk, hogy merre laktak. A Balaton körül, iigy látszik, több néptörzs határai érintkeztek. A keleti oldalon északról az eraviskok, délről a breukok, nyugaton pedig északról az azalok, délről a hercuniatok határai. Daczára a törzsekre szakadásnak, a kelták műveltsége, melyet különben egy sveizi tavi leihely után, hol sok kelta fegyverre akadtak, La Téne kultúrának is neveznek, egészben véve egységes, egyöntetű volt. A keltaleletek Francziaországban, Olaszországban, Németországban, Magyarországon i'gyanazon jellegűek. A kevés nyom, melyet a kelták a Balaton vidékén hátra-