Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Lovassy Sándor: A Balaton gém-fajai

utánozó két lába felé annál bátrabban közelíthessen a hal, a melyet a gém észrevéve, kinyújtott nyakkal figyeli, majd nyílsebesen behúzza s aláböki a csőrét, a mellj'el ritkán téveszti el az agyonszigonyozandó halat. Ha csak hozzáférhet, halat eszik, nagy kárára a halállománynak, mert nemcsak a kisebb, elnyelhetőket vágja agyon, de az ivás alkalmával a Balatonból a berekvízekbe, vagy nádszélekbe kivonuló, nagy anyahalakat is. A Kis-Balatonon többször találtam 3—1 kilós pontyokat féloldalra dőlten evickélve, a vállukon a gém szigonyozta sebhellyel, a melybe azok belepusztulnak. Sokszor hihetetlen nagyságú halat is elnyel. Egy alkalommal ugyancsak a Kis-Balatonon a tükör közelében, a sás között szürke gém gubbasztott, behúzott nyakkal. Feltűnt, hogy hajóm közeledésére nem kel oly messziről, mint e faj szokott. Odagyújtottam. Erre olyat hömpölygött az első pillanatban, hogy azt hittem, a 120 lépés távolság dacára is kapott. Pái- pillanatra reá azonban szörnyen esetlen mozdulatok közepette könyöknyi hosszúságú halat öklendezett ki s a madár sértetlenül tovább repült. Más alkalommal meg furcsa formája miatt alig néhány napos, még csak polyhes fiókáját vettem ki a fészekből, jüz meg egy 21 cm, hosszá csukát ökrendezett ki ; a fark úszója még jóformán Isiállott a szájából, míg a fejét a gyomowniködés már felismerhetetlenné tette. A halon kivül főképp csak a nagyon száraz esztendőkbon fogdos apró emlősöket s bogárságot. A szürke gém igen vigyázó, ember közeledtére fölfelé tartott egyenes nyakkal figyel, majd tisztességes távolból odább húzódik. Ny ugodt repülése lassú ütemszerű, szinte méltóságteljes s röptében, ha nagy távolságban evez is, kifehéredő fejéről a rokontermetű vörös gémtől elég jól megkülönböztethetjük". A Nagy-Berekben sa Kis-Balatonon nagy számmal fészkel. Fészkelése társas, gémtanya-jellegü. Gómtanyát a náderdő füzeseiben üt, ilyen van Kis-Balatonon a Nagy-Diás fölö't, de megtelepszik a náderdőben bárhol, a hol azt fűzbokrok tarkázzák. Fészke igen nagy, avas nádszálakból áll, a belseje vékony gályákkal s puhább növénytörmelékkel kibéllelt (27. kép). Ha csak teheti, magasra rakja, így a fűzfáknak a legfelső villái közé, de szükségből minden alkalmas elágazást fölhasznál o célra, akár a törzs derekán is. Gómtanyán minden fűzbokron van fezek, a mennyi csak rá fér; én 1—7-et találtam egy-egy fűzbokron. Fészke legalább is arcmagasságban van a víz színe fölütt, de rendszerint 4 méter magasan, vagy — mint emiitettem —