Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)
I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Dr. Lovassy Sándor: A Balaton gém-fajai
A Balaton gém-fajai. Irta dr. LOVASSY SÁNDOR. (Hat kép.melléklettel.) „Hégi ismerosim : a nyilt, szabad róna, Es a zrígó nádas, mintha erdő volna ; A tavak és lápok . . . Hol sárga liljomok, fehér nimfák nyílnak, S a vadmadár sír, kelepel, hápog . . ." (Tompa : „Alföldi Képek".) A nagy természet élete a magyar klasszikusok érzelemvilágában oly mélyreható ismerettel talán sehol sem nyilatkozik meg, mint Petőfi-, Tompa- s Aranynál. Különösen az Alföld természetvilága s annak immár rég pusztulásban lovö őstermószete sugárzik ki nagy közvetotlenséggel remekeikből. Áhítat vesz rajtam erőt, valahányszor kezembe fogom bármelyiküket. Lehet hogy részben azért, mort annak az őstermószetnek, a melynek titkaiból oly sokat ellestek, ütött a végórája Hiszen ott, a hol az Ő idejükben, tehát alig néhány évtizeddel ezelőtt, még tengernyi náderdők zizegtek s mesés labirintjaikban csónakkal járt a vadász, és a melynek rengetegeiben ,,a vadmadár sírt, kelepelt s hápogott" . . ., ott ma őserejü termőföld érleli a kalászt s a nagy nádasok susogásit a buza rengése váltotta föl, vagy pedig beláthatatlan kiterjedésű kukoricások, repcetáblák, vagy embeimagasságú kendert termő szántóföldek nyúlnak el s ott a vízimadarak ezrei helyett fogoly, túzok és pacsirta fészkel. A mezőgazdaság haladása — a folyók szabályozása, gátak emelése s a lápok lecsapolása révén — e gy r s jobban eke alá fogja nádasainkat, vizjárta területeinkot, a melyektől e miatt a madársfg ezrei végleg búcsút vesznek s azon mind szűkebb s szűkebb határok közé szorulnak, a bol a nagy természet szabad kezére a kicsiny ember még nem rakta föl a bilincseket. Havas Sándor, a kiváló vadászati író, még 1858-ban a Sárrétről azt írja, hogy ez ,,a vízi vadászatnak oly 'kifogyhatatlan
