Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)
I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Csák Árpád: Fenék (Mogentiana), ós területén az 1899. év folyamán teljesített első archaeologiai ásatásunk eredményének ismertetése
possit, possibile Mogentianam heic stetisse. Vix enim sex milliaribas distant (?) rudera arcis a ruinis Sabariae, ex quibus Sárvár conditum diximus." Magyar fordítása a következő : Szeg-ligetk várán tul, a tó melletti alacsony ós sik helyen, valamely az alapzatból itólve, egykor nagyon megerősitett várnak romjai láthatók. Négyszögletes alakja van, kiterjedésre nézve egy negyed óra járásnyi területet foglal el. Innét és onnét sziklák és kiváló épületek romjai látszanak ; a téglák, melyekből a falak épitve vannak, szélesebbek valamivel a maiaknál ós vörösebbek, mint a milyenek a mai időben készülnek. Az egész területet völgyek ós árkokkal szegélyezett töltések veszik körül. A Magyarok Fenókvárnak hivják, a mely név a telekre (fundusra) vonatkozik. Hogy pedig ez római város vo/f, azt nemcsak az alakja, hanem a római császárok pénzei is bizonyitiák, melyek itt gyakran találhatók. Ennek tulajdonképoni nevét ily nagyon homály r os adatokból éppen nem lehet kifürkészni; ha Antoninus számadata, mely XXX ezer lépést számit Sabaria és Mogentiana közt, — érvényes, úgy lehetséges, qogy itt jYÎogeniiana állott. Alig 6 mérföldnyi távolságra (?) vannak ugyanis e vár omladékai Sabaria romjaitól, melyekből, mint mondottuk Sárvár alapíttatott. Ró m er Flóris, a magyar archaeologiai tudomány uttöiő bajnoka, megteremtője, „Pannónia területén, Magyarországban fenmaraclt néhány római várnáról" cimü értekezésében, mely 1862-ben az„ Archaeologiai Közlemények 1 ' III-ik kötetének Il-ik füzetében látott napvilágot, Fenékről a következőket irja : „Kiterjedését, alakját Borgh Károly épitész-mérnök barátommal, egyedül a még itt-ott a föld alatt fennmaradt alaptöredékekből és a rajtirk diszleni éppen nem akaró fü sárgaságából* elsatnyulásából gyanítottuk, de mégis fölmértük. Ámbár a várna, vagy erődített tábor praetoriumának, vagy propugnaculumának, valamint más építményeinek legtöbb használható faragott köve már a XIV. század végén, a keszthelyi Ferencziek temploma építéséhez használtatott: az ottan eltemetett István vajda által, mégis megmaradt a nagy kiterjedésű falak, bástyák tetemes része egész a legújabb korig, midőn belőlük az uradalmi ménes a hozzá tartozandó teijedelm.es épületeivel emeltettek. A várnának nem csak falai, de árkai is annyira eltűntek a föld színéről, hogy csak egy régibb gazda