Dr. Lovassy Árpád szerk.: A Balatoni Múzeum-Egyesület első évkönyve (Keszthely, 1903)

I. A Balatonra és vidékére vonatkozó szak-közlemények - Csák Árpád: Fenék (Mogentiana), ós területén az 1899. év folyamán teljesített első archaeologiai ásatásunk eredményének ismertetése

segítségével, ki itt felnevelkedvén, az elpusztult erődnek minden egyes zögét-zugát ismeré, valánk képesek valamit, mi ezen romoknak megfeleljen, előállítani. Jfogg a fenék/ várna valóban római maradvány, azt alig tehet kétségbe vonni. Tanúsítja azt a legrégibb szájhagyomány, alkalmas helyzete és a többi, hazánkban és azonkívül fennmaradt erődített táborok alakjával megegyező idoma, valamint az itt sürün talált római régiségek is. Igaz, hogy míg az Itinerariumok s a hadjáratok leírásai után, a római hatalmas birodalom végső védője : a széles Duna melletti várnákat még név szerint is lehet kipuhatolni ; mig a mult század lelkesebb tudósai hosszas tollharcokban Pannónia ezen részének régi földiratát biztosabb lábra állították, addig alig vagyunk képesek a mediterraneus helyeknek — az egy Sabariát kivéve — egyikét is biztossággal elkeresztelni. De minthogy a fenéki várnak a rómaiak alatti nevét határozottan nem tudjuk, annak római eredetét még sem szabad kétségbe vonnun^, részint a már felhozott okokból, részint pedig azért, mivel alsó Pannoniából Sabaria, £regotiö és Carnuntum felé utazóknak majd csak egye'tlen egy utja volt a Szála és jYÍura járhatlan posványain fs áttörhetlen berkein át, és ezen útnak kulcsa volt az előre látó rómaiak által fte/toleg megerősített fenéki castellum. Ha ezen vár keleti része nem dűlne a Balatonra és igy annak magasabb partja minden irányú vonalait híven nem követné — a mint azt a kőragasz-, tóglamaradványokból és kődarabokból mindenhol kimutatni lehet és másutt is egyáltalán tapasztaltatik, hol az alap szabálytalansága eltéréseket parancsol, tökéletes négyszöget képezne, melynek minden oldala közelítőleg 220 ölet tenne 48.400}! ölnyi kiterjedéssel. De a fenebbi ok miatt csak két oldalát birjuk egész kiterjedésben, t. i. a délit és nyugotit ; mindegyikét — a sarktornyokat levonva — tiz félkörű bástyával és pedig a nyugoti falban egyenlő — középponttól középpontig számítva — azaz 20 ölnyi távolságban, melynek felében, t. i. 10 ölben, a nehéz dárda- (pilum) hajítás bizonyosan még legteljesebb erővel kivihető volt ; a déliben pedig változó, 12—30 ölnyi távolsággal ; úgy hogy ezen fal közepén a tornyok közelebb állván, lehetett a kapuzatot védő propugnaculum ós igy sejdíthetjük azt is, hogy a főút ezen irányban szelheti át a táborhelyet.