Veszprémi Történelmi Tár 1990. II.

Szabó Klára: Római kori bronzedények a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Múzeumban

SZABÓ 19 SZABÓ KLÁRA RÓMAI KORI BRONZEDÉNYEK A VESZPRÉMI LACZKÓ DEZSŐ MÚZEUMBAN ELŐSZÓ Ebben a katalógusban a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum római kori bronzedényanyagát gyűjtöttük össze, számszerint 42 leletet. Törekvésünk az volt, hogy az ókori használati tárgyak iránt érdeklődő, átfogó ismeretekkel már rendelkező nagyközönségnek és a szakembereknek egyaránt hasznos munkát nyújtsunk. A vastagon szedett katalógusszám az egyértelmű és gyors tájékozódást szolgálja. Emellett áll az edény fajta megnevezése. A szöveges részben legelőször a tárgyalt darabra vonatkozó legfontosabb irodalmat adjuk meg a szerző nevének és a mű megjelenésének évével, a katalógusoknál szokásos módon. Természetesen a mellékelt irodalomjegyzékből visszakereshetőek az idézett mű bibliográfiai adatai. Az őrzési hely minden esetben a Laczkó Dezső Múzeum római gyűjteménye, ezért ezt nem írtuk ki, az egyes daraboknál csak a leltári szám szerepel. Ha a lelőhely és a leletegyüttes már legalább két edényre vonatkozik, akkor ezeket külön tárgyaljuk az odatartozó első lelet előtt, hogy elkerüljük a felesleges ismétléseket (pl. Balatonfüred, Inota, Mezőszilas, Nagydém, Somlójenő). Itt részletezzük szükség esetén az edények múzeumba való bekerülésének fontosabb állomásait is. Minden tárgy méretadatai centiméterben értendők. Az edényleírásokat rajzok és fotók illusztrálják, ezek felmentenek bennünket a hosszadalmas és túlzottan részletező, mindenki számára nyilvánvaló tények (pl. az edény nyaka henger alakú vagy az edény gömbhasú, stb.) megszövegezése alól. Végül szeretném megköszönni mindazoknak a munkáját, akik a katalógus megírása közben segítségemre voltak. Először is köszönetet szeretnék mondani K. Palágyi Sylvia régésznek, a VBM Régészeti Osztálya vezetőjének, aki a munka megírására inspirált, továbbá a Veszprém Megyei Múzeumok Igazgatóságának, amely a megjelenést lehetővé tette és minden erővel támogatta. Budapest, 1986. október Szerző VORWORT In diesem Katalog haben wir das Material des Veszprémer Bakony Museums an Bronzegeiäßen aus der Römerzeit, zahlenmäßig 42 Fundstücke, zusammengestellt. Unser Bestreben ist darauf gerichtet, den Interessenten für Gebrauchgegenstände der Frühzeit, einem über umfassende Kenntnisse verfügendem Publikum und ebenso Fachleuten eine nützliche Arbeit anzubieten. Die fettgedruckte Katalognummer dient der eindeutigen und raschen Information. Daneben steht die Bezeichnung der Gefaßart. Im beschreibenden Teil geben wir zuallererst in der für Kataloge üblichen Weise die auf das betreffende Stück bezogene wichtigste Literatur mit, dem Namen des Autors und dem Erscheinungsjahr mit, dem Namen des Autors und dem Erscheinungsjahr des Werkes an. Natürlich können die bibliographischen Daten des zitierten Werkes auch aus dem beigefügten Literaturverzeichnis herausgesucht werden. Aufbewahrungsort ist in jedem Fall die römische Sammlung des Bakony Museums, deshalb haben wir dies nicht vermerkt, bei den einzelnen Stücken ist nur die Inventarnummer von Bedeutung. Beziehen sich Fundort und Fundbergung bereits auf wenigstens zwei Gefäße, befassen wir uns mit diesen extra bereits vor dem dazugehörigen ersten Fund, um eine überflüssige Wiederholung zu vermeiden (z.B. Balatonfüred, Inota, Mezőszilas, Nagydém, Somlójenő). Hier gehen wir erforderlichenfalls näher auf die wichtigsten Stationen ein, über die das Gefäß in das Museum gelangte. Die Maßangaben für alle Gefäße erfolgten in Zentimeter. Die Gefäßbeschreibungen sind durch Zeichnungen und Photos illustriert, diese bewahnen uns vor einer langatmigen, zu sehr ins Detail gehenden Beschreibung jedermann erkennbarer Fakten (z.B.: daß der Hals des Gefäßes zylindrisch ist oder das Gefäß kugelbauchig usw.). Abschließend möchte ich all denjenigen für Ihre Mitarbeit danken, die mir bei der Erstellung des Kataloges geholfen haben. Vorrangig möchte ich auch der Archäologin Sylvia K. Palágyi Dank sagen, der Leiterin der archäologischen Abteilung des VBM (Veszprémer Bakony Museums), die die Anfertigung der Arbeit inspirierte, desweiteren der Direktion der Museen des Bezirks Veszprém, die ihr Erscheinen ermöglichten und mit aller Kraft unterstützten. Budapest, im Oktober 1986 der Verfasser KATALÓGUS (Az illusztráció alatt szereplő szám a katalógus-számot jelenti.) 1-2. BALATONFÜRED Balatonfüreden az Arács-Villasor nevű lelőhelyen került elő egy római telep részlete 1920-ban. Az akkori tulajdonost Molnár Antalnak hívták és a szeretetház igazgatója volt. A szőlőjében bukkantak elő a leletek: egy erősen profilírozott, egy horgony alakú és egy noricum-pannoniai szárnyas fibula, bronz szűrőedény töredéke (1), bronz mély tál töredéke (2), Drag. 18/31 terra sigillata tál, benyomott pohár, piros festett kerámia, dörzstál, hombár és egyéb római kori házikerámia (MRT 1, 1966, p. 43, 6/22. számú lelőhely). 1. Szűrő-merítő Uo. p. 307, 17. t. 35. 55.214.7. Nyél h. = 12, csésze átm. = 14,1. Töredékes. Kalapált lemezedény. Kissé hajlott, Restaurált. A nyél kiugró- részét 2 hosszanti irányú bemélyedés tagolja. A szélek sikozottak, a hátlap sima. Ezt a nyélformát evezőlapát alakúnak nevezik (Radnóti 1938, 75-77 további irodalommal). Félgömb alakú csésze és vízszintes nyél jellemzi ezt a típust (uo. Taf. V. 24, Eggers 1951, 174, Beilage 68, Typ 160). Az ilyen szűrők lyuksorai változatos mintájúak: meandereket, virágokat, rozettákat, köröket, körszeleteket, spirálforgókat, napszimbólumokat képeznek (Eggers 1966, 90-91). A korai császárkor két évszázada alatt nagyon elterjedt volt ez a forma, és elég keveset változott ez idő alatt. Italiában is, és Galliában, Germaniában is gyártották ezeket (Willers 1907, 85-92). A nyél mesterbélyege alapján lehet meghatározni a készítő műhelyt, a VBM 1., 16., 24. és 37. darabjain azonban ilyen nincs. A vízszintes nyelű merítő a méretben hozzáillő szűrővel együtt boroskészlethez tartozott (Willers 1907, 82, den Boesterd 1956, p. XXI, Eggers 1966, 90-91, Kraskovská 1978,3). Service-ként sírokban (Eggers 1951, i.h.) és zárt leletekben (pl.