Veszprémi Történelmi Tár 1990. II.

Szabó Klára: Római kori bronzedények a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum Múzeumban

20 SZABÓ 1. ábra. Szűrőmen tő ászári kincs: Hampel 1885, 24—26) maradtak meg, egyedileg és főleg töredékes állapotban pedig a telepek leleteiben gyakoriak. Számuk Italiában és a tartományokban épp oly jelentős, mint a Római Birodalom határain kívül. Pannoniában a hasonló darabok lelőhelyei a következők: Siscia-Sisak (Radnóti 1938, 75; Taf. XVII, 34; XXIV, 6, 9), Müllendorf (iio. 75), Scarbantia-Sopron (uo. 75, Taf. XVII, 36; XXIV, 5), Halbturn (Radnóti 1966, 200-210; Taf. II, 2-3; III, 7), Carnuntum-Bad DeutschAltenburg/Petronell (Radnóti 1938, 75, Taf. XVII, 1), Ad Flexum-Mosonrnagyaróvár (uo. 76, Taf. XXV, 3), Arrabona-Győr (Szőnyi 1974, 20; Taf. X, 8), Ászár (Radnóti 1938, 77; Taf. XXV, 12), Brigetio-Szőny (uo. 76; Taf. XXV, 7), Vinár (MRT 4, 1972, p. 261, 80/4 lh.; Taf. 23, 10), Sárbogárd-Tringer tanya (Kralovánszky 1962, 262), Halimba (Bónis 1960, 93, Abb. 24, 2; Taf. XVIII, 8), Lovasberény (Radnóti 1938, 81), Kálóz (Bónis 1981, 120), Szálacska (Radnóti 1938, 78) és Szőlősgyörök (Horváth 1981, 70-76, Nr. 6-7, fig. 3; 5,1-2; 10, la с, 2a -c; 78-79). Az itt tárgyalt anyagban a 16., 24. és a 37. szám alatti leletek sorolandók ugyanebbe a típusba: a vízszintes nyelű, félgömb alakú szűrők közé. Ezt a boroskészletben használták, de a telep leletegyüttesekben való gyakoriságuk alapján nagyon valószínű, hogy ezen kívül a háztartás számos más területén is. Az 1. példány korát a vele együtt talált fibulák alapján lehet az I—II. századon belül pontosabban meghatározni. A noricum-pannoniai fibula lábán előforduló körös díszítmény a II. század elején jelentkezik (Garbsch 1965, 75: A 238v). Ebből arra következtethetünk, hogy a II. század elején készíthették a szűrőt. 2. Mély tál 55.214.10. h.= 14,l Töredék. Vékony falú, kalapált lemezedény enyhe ívben hajlott darabja. A külső felületet 2+2 hornyolás díszíti. A kettős vonalpár közötti részen van egy lyuk. Nincs széle, mindenütt törött, néhol repedés is látható rajta. Ez a darab egy mély tál része. Az edényfajtát H. Willers foglalta össze (1907, 62-68; Abb. 37.), a típusokat később H. J. Eggers választotta szét (1951, 14-15, 45-55; Beilage 2931; Karte 25-28.; Typen 67-89). Alapja a fül- és az attache-formák különbözősége. E jellemzők híján a mély tál csak a pannóniai tipológiai rendszerbe illeszthető be (Radnóti 1938, 132; Taf. XII, 62). 2. ábra. Mély tál A mély tálak Britanniában, Galliában, Germaniában, Italiában, Moesiában és Thraciában fordulnak elő, de igen gyakoriak a birodalom határain kívül is. Pannoniában a következő helyekről kerültek elő hasonló példányok: PoetovioPtuj (Radnóti 1938, 132), Emona-Ljubljana (uo.), Mursa-Osijck/Pintcrovic 1962, 84; Pl. V, 5, III, 1), Carnuntum-Bad Deutsch-Altenburg/Petronell (Radnóti 1938, 132), Környe (uo. 133) és Intersica-Dunaújváros (Szabó 1980, 721-724, fig. 47.2.4.; 47.5.1.). Az itteni anyagban a 28. és a 29. számok alatt tárgyaltak tartoznak ugyanehhez az edényfajtához. A 2. mély táltöredék a kísérőleletek alapján a II. század elejére keltezhető. 3. BALATONFŰZFŐ Korsó Cs. Dax M., ArchÉrt 98, 1971, 269, Nr. 29. 70.16.4. későrómai sírkamra Kerámiaedény- és kődombormű töredékek (Palágyi 1982,17) m. = 13,8, p. átm. = 8,5 Töredék, kalapált lemezedény, amelyet a korrózió erősen megrongált. Restaurálták. Az összeszűkülő nyakon 2, lentebb a szélesedő részen 6 hornyolás helyezkedik el. A fala nagyon vékony. Ebből az edényből nagyon kis rész került elő, ezért a típusát nem lehet pontosan meghatározni. A szögletes peremkialakítás, a kör alakú száj és a váll felé egyenletesen szélesedő testforma alapján a tagolatlan felületű korsók későrómai változatának, a gallér- ill. a nyakpárnás korsóknak a leegyszerűsödött formájának látszik (Radnóti 1938, 168-169). Az edény test hornyolt vonalpárjai a kalapált lemezedények jellemző díszítő motívumai. Másfajta edényeken (merítő, mély tál, vödör, kancsó, palack, balsamarium) is megjelennek. 3. ábra. Korsó Az itt leírt perem és az edénytest díszítőmotívuma együtt két pannóniai leleten jelenik meg, az egyik a szekszárdi szarkofág lelete (Radnóti 1938, 153, Taf. LU, 4-4a), a másik egy brigetioi későrómai síré (Barkóczi 1968, 75-90; Szabó 1981 a, 59; fig. 9, 1-2, XVI.). A leletegyüttes, a lelőkörülmények és az analóg leletek alapján egybehangzóan megállapítható, hogy ez a korsó a III. század végén — IV. század elején kerülhetett a földbe, ami a keltezése időre vonatkozóan annyit jelent, hogy a III. század közepénél később készült. Feltételezhetően helyi műhelyben gyártották. Először öntötték (ld. száj), majd kikalapálták az edény hasát. 4-5. BERHIDA 4. Amphora fülek — 2 db Radnóti 1938, 159; Taf. LUI, 2, MRT 2, 1969, p. 73, 14. lh.; 17. t. 37.