Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Művelődéstörténet - Szabó György: Torkos Jakab dunántúli református püspök kanonica vizitációja 1747-ből

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET 49 tottak, hogy így kényszerítsék azokat a református hit feladására.

1 9 Nem hallunk tudományos munkát folytató lelkészről, annál többet a gazdálkodó lelkipásztorokról. Kétségkívül, hogy a kor prédikátori életformája nem sokban különbözik a parasztitól. Mindez persze a „csendes ellenreformáció" protestáns egyházpolitikájának az eredménye, de nem lehet mindent csak arra fogni. A protestantizmus létbizonytalanságban élt, s ez hátrányosan éreztette hatását az iskolaügyben is. Debrecen és Patak volt a protestáns iskolázás két fellegvára, de a külföldi egyetemekkel azok sem vetélkedhettek. Dunántúlról is ide áramlik a protestáns diákság felsőbb tanulmányainak végzésére. A protestáns peregrinációk visszaszorítása ugyancsak nagy hátrányt jelentett a protestánsok számára. Ám az is igaz, hogy falusi, de mezővárosi népünk is jobban becsülte gazdálkodó, ,jnindenhez értő" papjait, mint azokat, akik csak a tudománynak, vagy a „szent szolgálatnak" éltek. Ez utóbbiak előbbutóbb elégtek az értetlenség és a megnemértés máglyáin. Visszatérve a könyvekhez. A vizitált 52 gyülekezetben csak négy lelkésznek volt az ágendán, illetve a kézírásos vagy nyomtatott könyörgéseken kívül más könyve. Ezek is jobbára prédikációskötetek, tehát a homiletikai irodalom körébe tartozó munkák. Egyéb teológiai diszciplínák nincsenek képviselve a könyvek között. Érdekes módon Bibliáról, énekeskönyvről, a Heidelbergi Kátéról nem tesz említést a vizitáció, talán mert meglétük természetes követelmény volt. A világi irodalmat képviselő könyvek meglétéről (történeti munkák, széphistóriák, kalendáriumok stb.) szintén nem tudósít az egyházlátogató, mert ez nem volt feladata. Ám e könyvek meglétét és használatát joggal feltételezhetjük, még ha korlátozott számban is. Ám az igaz, hogy a lelkipásztorok tudományos képzettségének, tudományuk tisztaságának vizsgálatára és felügyeletére a kor kanonika vizitációi nem tudnak olyan súlyt helyezni, ahogy azt a 16—17. századi református zsinatok végzései előírták.

20 Mindenesetre a kisasszondi levitáról, Arácsi Gergelyről ezt olvashatjuk: „.. . Tiszteletes Decsi Pál Uramtul taníttatott a Declinatiora, nem tanult tovább . . . (tehát egyetlen latin osztállyal lévita lehetett!) Most könyv nélkül prédikáll, az előtt könyvből, vágynak némelly könyvecskéi. Németi Uram dominicája. Via salutis, Uti társ, Halotti centuria, Arany temjénező, Mennyei tárház kulcs, Lelki áldozat ..." Sorrendben tehát a következő könyvekről van szó, jelezve a Szabó Károly szerinti RMK-számot is:

21 1. Szatmárnémeti Mihály : A négy evangélisták szerint való dominica. (Kolozsvár, 1675. RMK I. 1179.) Kisebb eséllyel ugyan, de lehet még szintén tőle a Dominicalis praedikatziok toldalékja" is. (Kolozsvár, 1686. RMK 1. 1353.) 2. Drégelypalánki János: Via salutis .. . (Debrecen, 1682. RMK I. 1277.) 3. Sélyei Balog István: Uti társ . . . (Várad, 1657. RMK I. 928.) 4. Szatmárnémeti Mihály: Halotti centuria, az az száz halotti praedicatiok . . . (Kolozsvár, 1683. RMK I. 1301.) 5. Arany temjénező. (Imádságos könyv. Hely nélkül, 1701. RMK I. 1641.) Tulajdonképpen Kanizsai Pálfi János dunántúli református szuperintendens Arany temjénező. Thuribulum aureum (Pápa, 1632. RMK I. 625., RMNy 1553.) című munkájáról is szó lehet, bár kisebb valószínűséggel.

22 Lehetséges azonban, hogy egyazon könyv különböző edicióival állunk szemben, ahogy ezt Balázs László is gyanítja.

23 Érdekességként említem meg, hogy a gályarabok is e mű magyar nyelvű szövegéből imádkoztak 6. Szatmárnémeti Mihály: Mennyei tárház kulcsa. (Kolozsvár, 17. sz., de van egy 1702-es kiadása is. Sztripszky 2172, 2198.)

25 7. Váradi Belényesi Ferenc: Lelki áldozatok, az az könyörgések és hálaadások. (Kolozsvár, 1670. RMK I. 1104.) Ám ez lehet Csúzi Cseh János győri református lelkész és orvos (Csúzi Cseh Jakab gályarab prédikátor, majd dunántúli szuperintendens fia) „Isten eleibe felvitetett lelki áldozat avagy: Áhítatos könyörgések (Győr, 1736.) című műve is.

26 Újlaki Sámuel, szennai lelkész „Dominicalis Textusokat prédikáll és a Csipkés Komáromi Uram Igaz hitit, vágynak irott prédikátziói is, me Ily eket prédikáll, vagyon Ágendája, vágynak imádságai írásban és nyomtatásban, a mellyékkel szokott élni". Komáromi Csipkés György: „Igaz hit ..." című prédikációskötete ez a munka (Nagyszeben, 1666. RMK I. 1042.) Komáromi mérsékelten puritán eszméket vallott, soha nem konfrontálódott az ortodoxiával, ám egyházszervezeti kérdésekben határozottan presbiteriánus, s a keresztyén életgyakorlatról vallott felfogása alapján is a puritánok közé sorolható. A gigei prédikátor „Gelei Uram praeconiumából tanít néha". Geleji Katona István erdélyi püspök (ő volt a puritánusok legfőbb ellenlábasa) Gyulafehérvárott 1638-ban és 1640ben, két kötetben megjelent ,,Praeconium evangelicum" című prédikációs kötetét (RMK II. 521 és 552.) használta tehát a gigei lelkipásztor. Komáromi Sámuel szentbenedeki lelkész „különb különbféle könyvekből él, a dominiciával is. Catechizál. Vágynak orationalissai", vagyis könyörgéses könyvei. Tihanyi István szilváskisfaludi lelkész „a . . . dominicalis Textusokkal másokat is prédikáll. Vagyon ágendája. Nyomtatásban vagyon 3 imádságos könyve." Marosi Sámuel csokonyai lelkész ,д dominicából prédikáll, más könyvből is néha. Ágendája vagyon, de nem tudja kié, a dominicát sem tudja, a Káldiénak mondotta. Imádmgos könyv vagyon. Lelki áldozatnak vallja. Igazságnak Âldozattya is vagyon . . ." Itt a katolikus Káldi György: „Vasárnapi predikátziók I. része" című művéről lehet szó, ami Pozsonyban jelent meg 1631-ben (RMK I. 601.), bár lehet ugyan őtőle az „Innepi predikátziók I. része" is. (Pozsony, 1631. RMK I. 602.) A „Lelki áldozat" azonosítását az előzőekben már közöltük, Váradi Belényesi Ferenc vagy Csúzi Cseh János a szerző. Az „Igazságnak áldozatja" című munka Kolozsvárott jelent meg 1666-ban (RMK 1.1036.). Nincs egységes és kötelező agenda, s így nyilvánvalóan liturgiái egység sem a 18. században.

29 A legelterjedtebb agenda a református egyházban, így Dunántúlon is ebben a században Milotai Nyilas István tiszántúli püspöké, munkája a 18. században is számos, részben átdolgozott kiadást ért meg.

3 ° A legtöbb lelkipásztor Milotai Nyilas ágendájának valamelyik kiadásával rendelkezik, (pl. Tác, Hedrahely stb.) Az egységes és kötelező agenda terve egyelőre kivitelezhetetlen volt, ezért a dunántúli református szuperintendenciában arra törekedtek, hogy a leggyakrabban használt Milotai-féle ágendát tegyék általánossá. A peremartoni (1745), majd a pápai (1747) egyházkerületi közgyűlés is kimondta, hogy „azon egy ágendával vagy liturgiával" . . . valamint „egyforma ágendával" éljenek a prédikátorok.

31 A szomajomi lelkipásztor „Erdéllyi" ágendával rendelkezik. Ez Milotai ágendájának kivonatos kiadása lehet, ami a Confessio Helvetica-val egy kötetben együtt jelent meg Kolozsvárott, 1679-ben (RMK I. 1232.). 1755-ben egyébként újra kiadták Kolozsvárott. Nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy az említett agenda Heltai Gáspáré lenne, ami 1550-ben és 1559-ben szintén Kolozsvárott jelent meg. (RMK I. 344. - RMNy 85., RMK I. 154. - RMNy 154.)