Veszprémi Történelmi Tár 1990. I.

Hadtörténelem - Veress D. Csaba: Veszprém megyeiek a doni fronton. (1942. április–1943. június) II. rész

98 HADTÖRTÉNELEM gépvontatású légvédelmi gépágyúsüteg (pk.: Fiáth Pál fdgy.) egy 40 mm-es gépágyúját Gyevica É-ról Peskovatkára, egy lövegét pedig a 160.2 háromszögelési pont körzetéből a Peskovatka melletti Szoldatszkoje községbe rendelték tüzelőállásba. A 7. könnyű hadosztály parancsnokának helyzetjelentése szerint mind az ő, mind a csapatok hangulata bizakodóvá vált a német rohamlövegosztály közeledtének hírére: „Egy ilyen egység segítségével az orosz támadás már csírájában elfojtható!" A jelentés szerint az esti órákban — a rossz látási viszonyok ellenére — szórványos és kölcsönös tüzérségi tűz bontakozott ki. Uriv közepén — a veszprémi 4/1

II. zászlóalj állásai előtt - újra egy kb. 25 főnyi szovjet harcfelderítő csoport mozgását figyelték meg, melyet a saját tüzérségi tűz visszavonulásra kényszerített. Estére a IV. hadtest parancsnokság újabb utasítást küldött a 7. könnyű hadosztály parancsnokságának: a Prilepiben összpontosított és ott erődítési munkákon (hósáncok építésén) dolgozó veszprémi 34/111. zászlóaljat (pk.: Balogh Ernő főhadnagy) a kőszegi 5/III. zászlóalj (pk.: László alezredes) 7., 8. és 9. századaival kell lecserélni. A IV. hadtest parancsnoksága javaslatot tett arra nézve, hogy a súlyosan leharcolt 34/III. zászlóaljat szállítsák vissza Magyarországra. A hazaszállítás előtt azonban a 34/III. zászlóalj adjon át bizonyos számú tisztet és legénységet veszprémi testvérzászlóaljának, a 4/III. zászlóaljnak. A IV. hadtest parancsnoksága azt javasolta, hogy az 5/III. zászlóaljat osszák szét a 4. és 35. gyalogezred között. A hadosztályparancsnok azonban azon az állásponton volt, hogy harcászatilag a zászlóalj együtt tartása lenne a célszerűbb. Egyidejűleg a hadosztályparancsnok megismételte parancsát a reteszállások fokozott kiépítésére. Különösen a 160.2 háromszögelési pont körzetében, valamint a „Jaryw-Riegel", az urivi reteszállás déli szakaszán volt sürgős a védelmi állások kiépítése. Hangsúlyozta azt is, hogy az új állások építésénél fordítsanak gondot arra, hogy azok fűthetők legyenek. A harckocsiveszélyes irányokban pedig folytatni kellett a — 4 m széles és 2 m magas — hófalak építését.Ugyanis a hirtelen megenyhült időjárás és esőzés hatására a harckocsielhárító hófalak több helyen olvadtak és megroskadtak.

3 8 Január 2-án az időjárás tovább enyhült, erős olvadás lépett fel. A harckocsiakadályt képező hófalak számos helyen megroskadtak, az utak pedig a gépkocsik számára szinte járhatatlanokká váltak. Hajnali 01 órakor a IV. hadtest parancsnokságától újabb parancs érkezett a 7. könnyű hadosztály harcálláspontjára: a 190. német rohamlövegosztály mégsem kerül a hadosztály alárendeltségébe. Ugyanis megalakult a — 2. magyar hadsereg parancsnokságának közvetlen alárendeltségében — a Cramercsoport (26. és 186. német gyalogos- és 1. magyar páncélos hadosztályok), a rohamlövegosztály ennek alárendeltségébe került, s reggel 08 órakor meg kellett indulniok Kolbino felé. „A Sturmgeschütz Abteilung kivonása — írta harcjelentésében Szabó vezérőrnagy — fájdalmasan érinti a hadosztályparancsnokot, de ezzel szemben az a tudat, hogy a hadosztály egy orosz támadás esetén a Cramer-csoportra számíthat, megnyugvással tölti elf" Miután a rohamlövegosztály nem került a hadosztály sávjába, a légvédelmi tüzérség átcsoportosítása is elmaradt. Reggel a hadosztály harcálláspontján jelentkezett az 5/III. zászlóalj segédtisztje és jelentette, hogy az előző este beérkeztek Rosszos községbe, élelmezésük nincs, járműveiket vissza kell küldeni. (De. 10 órára a hadosztályparancsnokság egy teherautónyi élelmet küldött számukra). A nap folyamán a 4. gyalogezred sávjában a kora reggeli óráktól a szokásos tűztevékenység zajlott. Délelőtt 10 órától a 4/1. zászlóalj előtt 3—4 fős szovjet harcfelderítő csoportok tevékenykedtek, s a 66-os erdőnél megjelent egy szovjet harckocsi. (Mint az utólag kiderült, a szovjet harcfelderítő járőrök megkezdték a magyar aknamezők felszedését, s robbantásra készítették elő a drótakadályokat!) A 4/III. és 4/II. zászlóalj sávjában a nap folyamán viszonylagos nyugalom volt. Délután 16.12 óra körül újra a 4/1. zászlóaljjal szembeni 66-os erdőből hallatszott erős motorzúgás. A reggeli órákban egy szovjet katona átszökött a 4/1. zászlóalj sávjában. A szökevényt a 4. gyalogezred és a 7. k. hadosztály parancsnoka egyaránt kihallgatta. A katona a szovjet 81/11. zászlóalj 4. századának 2. szakaszában szolgált. Elmondása szerint zászlóalja 3 lövész-, egy géppuskás-, egy aknavetős- és egy nehézpuskás századból áll, századonként 100—120 emberrel, 6—8 golyószóróval, 6 gránátvetővel, a géppuskásszázad 4 db (zsákmányolt) magyar és 2 db szovjet géppuskával rendelkezik. Még október folyamán 700 főnyi utánpótlást kaptak, ezek 60%-a nemzetiségi. A hangulat és az élelmezés jó, s a Donon innen csak 6 db T—60-as harckocsi van (6,5 tonnás könnyű harckocsi, egy 20 mm-es löveggel és egy géppuskával — Szerző) A többi harckocsi a Dontól K-re várja a Szeljavnoje É-ra épülő híd befejezését. Már csak 20 m hiányzik a cölöpözésnél, a hídnak január 5-re kell elkészülni. Ugyanis a Don jege gyenge a harckocsik átkeléséhez. A szovjet támadás egyébként január 5 — 10 között várható. A 4. gyalogezred parancsnoka a vallomásból arra a véleményre jutott, hogy vagy nagyobb leváltások, vagy támadási előkészületek folynak a szovjet oldalon. Január 2-án a 35. gyalogezred (pk.: Vécsey Béla ezredes, harcálláspontja: Gyevica ÉNy 3 km, 158 mp.) sávjában is felélénkült a szovjet csapatok harctevékenysége, elsősorban a Don K-i térségében, Donicse falu körül. Az. ezredparancsnokság kérésére a 7/II. tábori tüzérosztály (pk.: Kalotay Béla szdos.) 4. ütege (pk.: Kapuy László fdgy.) délelőtt 10 órakor három tűzcsapást lőtt négy lövegéből Donicse É-i házaira (ahol egy szovjet parancsnokságot véltek felfedezni). A 4. üteg folytatta tűzcsapásait: 11.30 órakor a Goldajevka ÉNy-ra húzódó szovjet bunkercsoportra, 14.30 órakor a Donicse D erdőnél felderített kb. 500 szovjet gyalogosra és sítalpásra mért 15 — 15 lövésből álló tűzcsapásokat. Az üteg délután is folytatta tevékenységét: miután 15.15 órakor egy szovjet zászlóalj gyülekezését figyelték meg a Meskó-horhos K-i szárában, 15.50 órakor két tüzérségi tűzcsapást mért a körzetre, mire a mozgás megszűnt. A szovjet mozgások felderítésére az esti órákban a 4. és 35. gyalogezredek csatlakozásánál, a 4/II. zászlóalj (pk.: Hegymeghy László szdos.) harcfelderítő vállalkozást hajtott végre. A rohamjárőr — Tóth Péter tizedes vezetésével — este 20—23 óra között betört a Goldajevkától É-ra húzódó szovjet főellenállási vonalba .két bunkert felrobbantottak, 17 szovjet katonát megöltek, két foglyot magukkal hoztak, saját veszteség nélkül. A vállalkozás ideje alatt a szovjet csapatok 400 aknagránátot és 100 tüzérségi gránátot lőttek a magyar állásokra. A harc zűrzavarában a 35/11. zászlóaljtól két magyar katona — Oszkó Ferenc és Keresztes István honvédek, mindketten frontra vezényelt fegyencek — átszöktek a szovjet csapatokhoz. A szovjet aknavetők elnémítására a 7/4. üteg éjszaka 23 órakor hét lövést adott le a goldajevkai szovjet aknavető állásokra. Az eseményről a szovjet források is megemlékeztek. A 40. szovjet hadseregjelentése szerint január 3-án hajnali 02 órakor a Goldajevkától északra elterülő ligetes erdőből — a magyar 4/1

1. zászlóaljtól — egy szakaszerejű